Mit csinaltok ha a parotoknak soha semmihez nincs kedve, de ti meg folyton csinalnatok valamit?

Mondd Neki,hogy kössetek kompromisszumot. Te is "adsz le" a csavargási vágyadból, Ő pedig vegyen erőt magán, és keressetek valami olyan közös érdeklődési pontot ahová mindketten szívesen mentek.

Lehet,hogy csak elindulni nehéz neki, aztán már jól érzi magát és belejön abba,hogy néha elmenjetek ide-oda.

Ki kell mozdulni, akár fiatalon, akár idősebb korban, nem jó az az otthonülés.

Akartam javasolni a barátokat, de írod,hogy nincs. Esetleg kollégákkal nem tudsz elmenni valahová?Vagy beülni egy kis beszélgetésre?

Hátha akkor a párod is észbe kap és inkább Veled tart mint otthon ül egyedül.

Én ilyenből sikítva menekülnék, hogy őszinte legyek. Nem is, ilyennel eleve nem is jöttem még soha össze. Én is ilyen energiabomba, "outgoing" személy vagyok, nekem az nem program, hogy minden nap otthon punnyadunk, imádok este kimozdulni a városba meginni valamit, sétálgatni, ha jó az idő, bebarangolni új helyeket, kirándulni, utazni, felfedezni... A párom is ilyen.

Aki otthonülős, annak ez maga a pokol. Van egy introvertált barátnőm, vagyis volt, nagyon szimpi lánynak tartottam, egy tanfolyamra jártunk. Sok volt bennünk a közös, nagyon jókat beszélgettünk órák előtt/után, de ő nagyon otthonülős volt. Konkrétan a barátságunk amiatt szakadt meg, mert őt nem lehetett kimozdítani, nála az volt, hogy én átmentem, vittem esetleg bort vagy sütit, vagy valami és ennyi, de sem kiállítás, sem mozi, sem buli, még egy kávé is nehézkesen, nem szeretett emberek között lenni, edzeni sem jött velem, pedig azt is megbeszéltük, hogy együtt megyünk.

Ha már egy barátságot ennyire befolyásol ez, hogy a fenébe ne határozná meg alapjaiban a párkapcsolatot?

A világon az egyik legrosszabb érzés szerintem, ha pont az az ember nem partner a dolgaidban, akit a legjobban kedvelsz és pont az nem tart veled, akit szeretsz. Gyakorlatilag önmagad egy részét sosem tudod vele igazán megosztani... Azért ez nem semmi.

Így én is halálra unnám magam...

Össze sem jöttem volna vele a helyedben.

Voltam ilyen kapcsolatban, fél év után kivágtam a fenébe.

Hülyét kaptam, hogy bármit felhoztam programnak, csak a szájhúzogatás ment rá, a vállvonogatás, ha mégis jött, akkor nyávogás, meg hiszti, hogy ő fáradt, menjünk haza, unalmas, stb.

Hagyjuk...

29n - a párom szerencsére szeret kimozdulni :)