Miért nem tudjuk megoldani a problémáinkat?

A parommal nem régóta vagyunk együtt 1 éve , de az első (szó szerint az első!) nap után össze is költöztünk. Ő 30 éves én 21.

Rengeteg vita van abból hogy ő neki sokkal nagyobb igényei vannak mint nekem. Szeretem tiszta szívemből, de nekem akkor is eleg a napi 1. Neki a napi 3 sem. Most szerette volna ha kielegitem a számmal . De mondtam ne haragudjon most nincs kedvem el szeretnek menni fürdeni és majd utána össze bujunk, meg miután ő is elment fürdeni mert gondolom volt WC-n a nap folyamán. Erre a válasz: mostmár ha hozzam érnél elhanynam magam, neked sosincs kedved es könyörögni kell. Hozza tennem ez nem igaz. Nem kell könyörögni. Plusz nem tilt de elmondja hogy nem szeretne ha ide mennek dolgozni/ha oda mennek. Nem szeretne hogy elmenjek nélküle akárhová is.. nincsenek azóta barátaim sem. Nem dolgozik, itthon van. Pontosabban itthonról dolgozik. Szinte 0-24ben együtt vagyunk . És nekem ez sok. Múltkor haza mentem edesanyamhoz és erre közölte nagyon kikentem magam és miért nem tettem ki a taskambol a neszeszerem... (nem voltam ki kenve csak mint minden átlagos nap..)

Hogy tudnék úgy beszélni vele hogy elfogadja ha igazam van? Mindenki mondja de azt mondja h majd egyszer felnovok és rájövök h igaza van.

Hiába mondom ne korlatozzon a személyes szabadsagomban azt mondja majd megértem...nem kezdhettem el egy iskolát mert ott biztos ismerkednek...