Mit tegyek, hogy ne érezzem kevesebbnek magam nála?

Nem értelek... ez egy kreált valami a fejedben, amit a mai feminista karrierista baromság gerjeszt.

Ha keveset keres a férfi az a baj, ha sokat keres, akkor meg elnyomja a nőt.

Kevesebbnek érzed magad, mert a feminista propaganda belédverte, hogy neked is milliókat kell keresned vezető poziban.

Bizonyos értelemben ez hajszolja karrierista harcba a nőket, sokan emiatt nem vállalnak gyereket, parazitának titulálva őket.

Mielőtt megbélyegeznétek, nem vagyok Fideszes, sőt ellenkezőleg... de attól hányok, ahogy manapság gondolkoznak a nők. Rengeteg kiégett amazon harcos 30-as nővel találkoztam mostanában. Nem az a baj, hogy karriert akarnak, hiszen egyenlőek vagyunk, a nők is megérdemlik a kiteljesedést. Az csesz fel, ahogy teszik. Férfi módra próbáltok helytállni, gyakran visszataszító eszközökkel... gyűlölve, féltékenykedve a férfiakra / női kollégákra, csapatmunka és alkalmazkodás minimális voltát sem mutatva. Rengeteg a kérdésben is szereplő erős kisebbségi komplexussal... komolyan a 100 fős vállalaunknál a legtöbb munkahelyi konfliktusunk az ilyen személyekkel volt. Paranoia, féltékenység, túlérzékenység, kisebbségi komplexus, elnyomástól való rettegés stb... holott a tizede sem lenne szükséges a boldoguláshoz.

Azt mondom kezdünk nagyon átesni a ló túloldalára.

Nem pénzben mérjük az emberek értékét, az butaság lenne.

Kedves vagy-e? Ha igen, akkor ez kipipálva

Becsületes vagy-e? Ha igen akkor szintúgy ez is.

Amúgy meg ha már a munkát vesszük alapul, te is ledolgozol-e becsülettel 4-6-8-10 órát? Ha igen, akkor nincs okod bűntudatra, mert tisztességesen elláttad a feladataidat, tehát te is megérdemelnél annyi pénzt, mert te se feltétlenül kedvtelésből végezted el azokat a teendőket. Amúgyis, ha még kedvtelésből is végezted el, de ezzel valakinek jót tettél, és ugyanúgy 8 órán át húztad az igát, mint mások, jutalmat érdemelsz, és meg is érdemelsz ugyanannyit, mint mások, mert dolgoztál vele, beletettél sok munkát, akár fizikai , akár szellemi megerőltetésről/munkáról van szó.

Főleg ha tanul... ha tanul valaki, akkor az egy különleges állapot. Akár dolgoznod sem kéne. (Nehéz szak mellett nem is igen kellene/szabadna, max MSc-n. Az is szakmai munka legyen)

A helyedben örülnék, hogy nem kell az éhenhalásom aggódnod, vagy diákhitelt fizetned. Koncentrálj az egyetemre, aztán neked is lesz majd PhD-d egyszer. Úgy sem ettől lesz valaki az ember.

Attól meg doktorim van, soha nem érezném kevesebbnek a másikat. Ha neki egy minimálbéres állása van amit imád, vagy vannak tervei, kitörési lehetőségei akkor minden tiszteletem és imádom a barátnőmet. Ha látom, hogy halad a céljaival, felőlem élhet szoctámból meg diákhitelből is.