Tényleg ennyire megvetendő/elítélendő, ha egy nőt eltartanak?

Haggyad is, reménytelen

Még önmaguknak is hazudnak

Hallottál már olyat nőtől hogy "majd én előteremtem magamnak amire szükségem van" ?

Vagy hogy az elvárásai helyett elkezdené sorolni hogy ő mivel tudna hozzájárulni egy párkapcsolathoz ?

A szexben ugyanez.

Számtalan lánnyal irogattam ilyesmiről, az elvárások száma végtelen de még egy sem kérdezett vissza hogy te mit szeretnél.

Mentem cabrio mercivel gondolod hogy volt baj a lányok kezdeményező készségével ??

Nem igazán.

Ilyet le sem írok hogy tisztelet a kivételnek mert azt hiszi hogy ő az pedig pont róla beszélek.

A pénz által akarnak kitűnni a tömegből pedig pont a pénz utáni sóvárgás teszi őket átlagossá.

És mindegy nekik honnan szeded elő a zsetont csak legyen. Ha pitiáner adócsaló vagy, vagy kisstílű bűnöző esetleg valami gengszter annál jobb.

De nem baj, majd amikor eljön az ideje hogy el kell számolnia a lelkével majd felhomályosítják hogy kislányom hát az volt hogy próbáltad végig ku.rválkodni az életed, ezért senki olyannal nem találkoztál akit neked szántunk. A sorsfeladatodhoz pedig hozzá sem nyúltál úgyhogy akkor most menjél vissza szépen és tegyél még egy kísérletet. De most lehetőleg próbáld meg nem eladni az egyetlen dolgot mivel rendelkezel: a lelkedet.

Én akkor tartom "nem elítélendőnek", ha a nő közben otthon takarít, főz, házimunkázik, gyerekeket intézi, stb...

Tehát ha nem egész nap shoppingol, manikűrözik és társai, simán elfogadható, ha a férj/pár partner ebben.

25N

Szerintem a nagy többség nem ítéli el a htb-séget, ha a nő nem használja ki a másikat. Persze, van pár nagyhangú őrjöngő mindig, akinek az egy életképtelen hp, akinek annyi esze nincs, mint hat pár rendőrcsizmának... de ez nem a többség (és ugyanígy van ennyi csőlátású fröcsögő a "nő helye a konyhában van" pártiak közül is)... csak ők feltűnőbbek. A többség max. azt mondja, hogy a mai társadalmi világban nem a legokosabb döntés, mert sokszor van olyan, hogy a pasi aztán lelép egy másik nővel vagy épp a pasi meghal, aztán mondjuk a nő ott van 35 évesen piacképes végzettség nélkül, nulla óra nulla perc tapasztalattal, esetleg 2 gyereket el kéne tartania stb.

De a többség nem ítéli el, amennyiben a nő megteremti az otthon melegét, és nem az folyik, hogy a gyerekkel a dadus, a háztartással a bejárónő foglalkozik, a nőci meg csak plázázni jár el. Szíve joga eldönteni.

Én nem ítélem el, ha nem örökké akar HTB lenni.

Én pl. azt tervezem, hogy a könyveket, amiket írtam, vagy még irnék, kiadatom, de 8 órás állás mellet, úgy hogy takarítás, főzés, ügyek intézése

Elküldtem véletlen.

Szóval mindezek mellett nincs időm rá. Tehát egy ideig inkább itthon lennék, vagy részmunkaidőben dolgoznék, hogy közben befejezhessem a könyveim. Ha az bejönne és keresnék annyit, mint most, akkor megint nem kéne hogy eltartsanak. Csak átmenetileg lenne egy kis holt időszak, vagy kevesebb kereset. De ebben támogat a párom is.

Még dolgozok, de tervben van az óraszámom lecsökkentése vagy a munkám otthagyása. Így pl. ez rendben van szerintem

De örökre pénz nélkül? Még ha meg is élnénk úgy is? És mi lenne, ha meghal, elveszíti a munkáját?

Én mindennél jobban szeretem a párom, készülök vele leélni az életemet, de nem vagyok hülye:

1. Az élet k.rvra nem habostorta, mi van, ha egyszer elhagy? Én ott állok majd hosszú év munkakihagyással. De jó lesz nekem, biztos kapkodnának értem a munkaadók.

2. A párom BÁRMIKOR keresőképtelen lehet (én is), akkor mit csinálunk? Örülünk, hogy rendben tudom tartani a házat?

3. Engem leköt a munka, nem izgat a szoli-műköröm-kávézgatás, meg a házimunkával se igen telnének ki a napjaim. Csinálja az, aki szellemileg el akar tunyulni.

Persze biztos van olyan, aki szívesen él így, én nem.

Ezt a kérdést én is feltettem nemrég, ott is csak a fröcsögés ment... Majd feltettem egy másik kérdést a kisgyerekes anyukákhoz, hogy van-e elég idejük a gyerekre a munka mellett, és ott jöttek a válaszok, hogy bűntudattal élik az életüket, mert nincs elég idejük a gyerekre stb...

Szóval semmi nem jó. Mi a férjemmel abban egyeztünk meg, hogy ha jön majd a baba, akkor nyilván óvodáig otthon leszek, de ha az akkori helyzetünkbe belefér, akkor még utána is pár évet, hogy ovi, suli után a gyerekkel tudjak foglalkozni, és nem állandóan rohanni. Főleg, hogy nincs is kire bízni, ha mindketten fél 5ig dolgozunk, szerencsétlen nem dekkolhat 5ig az oviban, iskolában.

Persze, ha nem tehetjük meg, akkor beállunk mi is a többiek közé, akik rohannak minden nap, mint a mérgezett egér, reggel rohanunk az oviba, onnan munkába, majd vissza az oviba, este főzés, takarítás, vacsi, fürdés aztán lehet lefeküdni anélkül, hogy minőségi időt töltött volna együtt a család.

Ezt majd az idő eldönti

Èn a magam részéről élősködésnek tartom, ha bàrmelyik fél nem dolgozik, nem jàrul hozzà anyagilag a megélhetéshez. Gyerekvàllalàs utàn pl lustasàg 3 évig otthon mereszteni a segget. Fél, 1 évnél többet nem maradnék otthon, hogy a férjem egyedül robotoljon. De hàt kinek mire van igénye ugye. Szerintem az ilyen kiszolgàltatott létben semmi irigyelni való nincs.

Èn egy percig sem tudnék otthon unatkozni, imàdom elütni az időt a kedvenc dolgaimmal és a hobbimmal, viszont szeretem a munkàm, és azt is, hogy valami hasznosat csinàlok amiből pénzünk van, nem otthon suvickolom mindig a padlót.

Véleményeket kértél, ezért leírom az enyémet, bár látom, nagy divat lenyomni, ha az nem egyezik meg másokéval. Engem a sok naplopó, és azok támogatóinak lepontozása nem izgat.

Én ingyenélőnek tartom az összes ilyet, és igen, elítélem. Azokat pláne akik évekig otthon vannak miután kiszartak 1 2 3 pulyát, és feljogosítva érzik magukat ezáltal, hogy 3-6-9 évig lustálkodjanak, egyiket a másik után, nehogy véletlen vissza kelljen menni dolgozni.

Mert legtöbben nem ám a fél éves szülési szabadságot veszik ki, ááá, inkább maradnak 3 évig otthon, ha több gyerek van, akkor tovább. Merő lustaság! Aztán sokan csodálkoznak, ha apuci unja a banánt, hogy ő dolgozza ki a belét, és valami örömforrást keres az otthonán kívül:)