Szerintetek nem egészségtelen a korai összeköltözés?

Kedves kérdező!

Én ugyanettől tartottam, pont a magánszférám védelme miatt, mielőtt meg nem ismertem jelenlegi páromat, elképzelhetetlennek tűnt az együttélés. Eleve úgy voltam vele, hogy nekem kell az egyedüllét, stb., továbbá rgyik korábbi partneremmel se tudtam volna elképzelni.

Na most tény, hogy relatíve nem lakunk együtt olyan régóta (fél éve kb.), de megismerkedtünk, először csak heti egy találkozó volt kb., majd egy hónappal rá, az első közös hétvégénken már néztünk is albérletet, és egy héttel rá össze is költöztünk.

A legelején voltak problémák, az igaz, amíg ugye még jobban megismertük egymás napirendjét, de utána minden jó volt, és a mai napig élvezzük mindketten.

Tehát én azt mondom, hogy ha szereted a párodat, és ő akarna költözni, és hosszú távra tervezel, akkor előbb-utóbb muszáj lesz, úgyhogy gyűrd le a félelmeidet, és vágj bele ;)

Vélemény és vélemény...

Mi párommal majdnem fél év után költöztünk össze, DE mind a ketten akartuk. Nagyon jól megvagyunk, tegnap ünnepeltük az első évfordulónkat megismerkedésünk óta.

Ha te nem akarsz még összeköltözni, jöhetünk mi itt a több tucat tanáccsal...

Egyik baratnom egyeszjakas felreszeg kaland utan ugy jart pasi soha tobbe haza se ment.

6 het osszehazasodtak

25 eve hazasok es vicces par meg mindig faljak egymast

Kb. egy hónap után összeköltöztünk.

LAssan egy éve, és minden király.

Ha már eleve a magánszférádon kattogsz, akkor hagyd az EGÉSZET a fenébe.

5 hónap után költöztünk össze, de bizonytalan voltam. Énis az a típus vagyok, aki szeret egyedül lenni, egyedül elmenni ide oda, vagy csak ellenni a gondolataiban. Rájöttem, hogy ez a párom mellett is lehetséges.

2 éve éltem egyedül, így nehéz volt a váltás, nem mondom, hogy simán ment, de egy év eltelt és még mindig jól elvagyunk együtt. Jól tolerálja a személyiségemet és neki is szüksége van néha egyéni programokra, így abszolút megért engem is. Engedi, hogyha arra van szükségem, akkor magamra csukjam az ajtót és csak magammal, vagy azzal foglalkozzak egymagamban amivel szeretnék.

Ebből kiindulva azt mondanám a félelmek természetesek lehetnek, de jobb esetben alaptalanok.

Jó ha az elején megvan az izgulás, a randi pillangók, de amikor ezek már lecsengtek, akkor nincs olyan, hogy korai.

Ha nem akarjátok mindketten, akkor még nyilván ne költözzetek össze. De érdemes a távaltokon gondolkodni.

Pontosan mi az, amit az összeköltözés ellehetetlenít? Az együttélést úgy csináljátok, ahogy nektek jó. Ha neked kell napi egy-két óra, amikor csendben elvonulsz, azt is megteheted. Csak tiszteljétek egymás igényeit.

A barátnőd értelmi sérült? Vagy nem beszéltek közös nyelvet? Vagy ha megmondod neki, hogy "xy dolgot most egyedül csinálnék" akkor mi gátolja meg abban, hogy megértse? Vagy te nem tudod kinyitni a szád? Vagy mi a probléma??

Ha nem tudjátok megoldani, akkor mit segít, ha még x hónapig húzzátok az időt?

Nem értelek.