Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nem fél, hogy elveszít! Kezdhetek aggódni?
4 éve avgyunk együtt, de előtte is jártunk egy ideig. Akkor kidobott, mondván hívja az élet. Én összetörten padlót fogtam, de rá pár hónapra visszakönyörögte magát. Azóta tart. Megkérte a kezem, éltünk együtt, de külön is (anyagi okok miatt költöztünk szét, de nem szakítottunk) és most úgy néz ki, hogy újra együtt fogunk élni.
Sokáig találgattuk, hogy hol legyen a közös lakás, majd jött egy hirtelen ötlete és falhoz állított: vagy megyek az ő városába és ingázok be a munkahelyemre, vagy szakítunk.
Kelepcében érzem magam. Azt érzem, hogy megőrülök ettől. Ez egy olyan sakk-matt, amit nem tudok már elviselni. Nulla beleszólásom sincs. A lkaás amit nézett, egy putrifészek. A környék is, meg a lakás is belülről. Sosem voltam egy proli. Ezután sem szeretnék az lenni, azt mondja csak átmenetei, de szerintem neki egy lesz élete otthona...
Megnéztem a lakást. Ótvar egy hely, legszívesebben kiugrottam volna az erkélyről. Anyagilag helyrejöttek a dolgaink. 3x annyit keresek, mint ő. Erősen gondolkodom a szakításon. Miért csinálja ezt velem? Újra hívja az élet? Ha én sétálnék ki az Ő életéből tök könnyen továbblépne, mert ő boldog abba a lukba amit talált. Rámerölteti ezt az egészet. Tudjs, hogy sosem akartam panelproli lenni (bocsi akit ez érint). Szerintetek?
válasza: válasza: válasza:Nagyon önző s gyerekes így olvasva.
Én mint bevallottan szentimentális és romantikus alkat már ott kiábrándulnék. Mi az, hogy elhagy ha nem az a város, nem az a ház? Ennyi? Ennyit érsz te neki? Az, hogy vele vagy x éve s próbálsz közös életet kialakítani vele? Ennyit ér a véleményed?
Ki biztosít késöbb nem fogja bevetni ezt? Mert épp olyan napja van...oh itt a szeretőm fogadd el vagy menj....ennyi gyerek lesz kuss vagy ajtó....ez meg az lesz mert ha már x évig ebben élsz akkor már természetességgel kezeli hogy bármikor kidob amikor az aktuális véleményed nem rendeled alá neki.
De ha nem így akkor más oldalról nézve:
Normális esetben szerelmi kapcsolatban nem külön dönt mert ti együtt vagytok egy pár nem pedig valami kényelmi kiegészítő vagy az ő kis életében.
Anyagiakat is feltudja vállalni az eltartására vagy mint gondolom pofátlan természetességgel ruházza rád a nagyobb költséget?
Ez így önmagában már alap lenne hogy akkor legyen boldog egyedül.
De más oldalról nézve is gáz. Nem nem mindenki egy érzelgős alkat mégis párkapcsolatban él.Van ilyen nem kevés. Így viszont legalább ahhoz kellene elég értelmesnek lennie, hogy átgondolja akkor ha nem érzelmi, nem párkapcsolati szempontból hanem pénzügyileg.
Te x összeget költesz minden alkalommal az ingázásra majd havi szinten a munkád miatt. Ha nem tíz percre van egymástól a két város akkor már érezhető. A közös(?) kasszátok jelentős része a te munkád eredménye ami miatt fontosabb hogy te megtudd tartani a munkahelyed mivel ha bármi van a kocsiddal az elég kellemetlen. Tehát te szavad döntőbb kellene legyen mivel te pénzedre lehet jobban alapozni. Ezt neki is tudnia illene.
Vezetni pedig ennyit télen is nem valami leányálom felénk rosszak az utak hát elég rossz arra gondolni a másik ismét sokat vezet. Ha kocsid szerelőhöz kerül minden alkalommal ideges leszel mert arra fogsz gondolni jé miatta kell zavarnia hogy jutsz be dolgozni meszebbről.
Ha odaköltözöl hiába lesz mindenképp(hisz így ésszerű) a ház fele a te neveden ő csak röhögni fog mert te utálod ezt tudja, hát te leszel onnan kidobva, eladni meg nem fogja csak azért hogy kifizesse a részed.
Így is át kell gondolnod mennyire pofátlanság ez az ultimátum.
Nagyon szépen leirtatok az egészet. KB 1,5evet laktam ott vele. Azt a lyukat szépen megcsinálta, mindenben közösen döntöttünk, az ő keze munkájátol lett igényes, szép otthonunk. Becsülöm érte. De minden így történt, ahogy írtatok. Az első nagyobb veszekedeskor közölte hogy "takarodj a fszomba!". Persze megbanta, de itt szembesültem vele, hogy mivel ő itt dolgozik, ebben a városban, ezért ha külön megyünk, ez a lakás öt illeti. A munkahelyem közben szr lett, így a lakásunk városában kerestem állást. Sikertelenül. Valahogy sem a csillagok sem a szerencse nem állt mellém. Nem véletlenül. Egy egzisztenciális krizisen mentem át, amikor fentről nagyon csúnyán pofára esik az ember. A megtakaritasaimbol éltünk, neki volt munkahelyen, nekem nem. 2honap után már annyit bsztatott, hogy menjek dolgozni, hogy meggyuloltem magam. Hidjetek el, minden utolsó gyárba, boltba, kocsmába beadtam a jelentkezésem, de semmi. Már nem érdekelt hogy mit csináljak és mennyiért, csak ott legyek vele. Viszont ő egyre ritkábban volt otthon. Kitalált indokokat hogy miért nem jön haza munka után, hétvégéket felejtsem el, neki dolga van. Nő nem volt a dologban, de ramunt. Én ezek után egy barátok, ismerősök nélküli városba, elkezdtem kicsit nyitni a világ felé. Lettek barátaim, jó ismerőseim, akikkel eljartam otthonról. És persze egy férfi is, aki kirangatott ebből a kapcsolatbol. Ő megmutatta hogy mennyit érek. Nem akartam bele szeretni, nagyon ellenkezdtem, és a barátomat se csaltam meg. Miután megtortent a második "takarodj a fszomba" tudtam, hogy mi a dolgom. Osszepakoltam és elkoltoztem. KB azóta egyszer beszéltünk, hogy mikor hozza el a maradék cuccomat. Ennek egy éve..
Amikor szerelmes az ember, akkor csak az van előtte, semmi más, de van mikor betelik a pohár. Ha tudtam volna, hogy mennyire hasonlóan fog megtörténni, ez az egész, mint ahogy leirtatok, akkor ment volna a fene utána... De olyan barátokat szereztem ott mégis, akiket kár lett volna nem megismerni. Hiszem hogy minden okkal történik. Akkor is ha kilátástalan egy helyzet. Köszönöm nektek! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!