Történt már valakivel hasonló helyzet? Többi lent.

Meg kellene becsülnie anyukádat, nem pedig ellenségeskednie.

Pont az ilyen bnők fordítját az anyjuk ellen a fiaikat. Sajnállak.

Nem anyuddal kellene vitatkoznod hanem a bnőddel.

Bár nem szorulok befogadásra, de ha ilyen kedves, igyekvő anyósom lenne, körbecsókolnám!

Magyarázd már el a kisasszonynak, hogy bizony nem otthon van, és alkalmazkodni kéne másokhoz, mert így nagyon angyot fog koppanni egyszer. Anyukádat bántja a dolog, ezen kéne dolgoznod, mert a lelkét kiteszi a kis csitri miatt, ő meg szarik rá. Utálatos, hülye lány lehet, és csöppet sem érdemli meg ezt a kedvességet.

Nem akarom védeni a leányzót, mert mélységesen egyetértek az előttem szólókkal.

Ugyanakkor nem lehet, hogy introvertált a leányzó? Vagy a saját szülei miatt ilyen?

Bár én nem vagyok ilyen helyzetben, de anyámmal ugyanúgy nem jó a viszonyom. És belegondolva, volt, hogy megkaptam páromtól, hogy én miért utálom az ő anyját, mikor ő semmi rosszat nem tesz ellenem. Pedig tündéri asszony az anyósom, és imádom is, csak éppen beszélgetni nem tudok vele. Idegenek között amúgy is az a fajta vagyok, aki zavartan mosolyog, hümmög, aztán lelép, amikor lehet, egyszerűen nehezen kommunikálok; plusz számomra idegen ez a fajta szülőn csüngés. Mi ugyan nem élünk együtt, de ha vendégségben vagyunk, akkor is minél többet menekülök párom szobájába, idegen nekem ez az egész család együtt és utyuputyu és jajjmivanveled és minden. Attól is a hideg ráz, mikor anyós kétnaponta felhív, hogy hogy vagyok, próbálok udvarias lenni, de két mondat után marad a hümmögés.

Pedig ismétlem: én imádom az anyósomat :D Jó lelkű asszony, csak én nagyon más személyiség vagyok, nem szoktam hozzá ehhez a szoros családi imádáshoz.

Esetleg ilyesmit is el tudok képzelni a dolgok hátterében, a barátnőd rossz családi hátteréből adódóan. Viszont nálatok ez tarthatatlan helyzet, együttélésnél alapból nem normális ez, az meg még kevésbé, hogy mellé téged is anyád ellen fordít...

Nagyon komoly beszélgetés kellene köztetek, kicsit kapjon észbe, mutasson több hálát. És ne hagyd annyival lezárni a dolgot, hogy mibaja-semmi. Igenis tanulja meg megfogalmazni a fenntartásait, akkor is, ha tényleg csak zárkózottságról van szó. Meg merje kimondani azt is, ha komolyabb baja van.

Te viszont legyél észnél. Ne fordulj anyád ellen. Sokat tett értetek.