Történt már valakivel hasonló helyzet? Többi lent.

Összejöttem egy lánnyal áprilisban, augusztusban kidobták a szülei, mert nem akart iskolába járni és a szüleinek nem járt családi pótlék, emiatt kitették. Nincs pénz a gyerek után, akkor nem kell a gyerek sem. A barátnőmet oda költöztettem hozzánk. Én édesanyámmal élek. Jó viszonyunk van, szinte mindent megtudunk beszélni. De, nincs az a nyali-fali, nem hívogatjuk egymást telefonon, nem csöpögünk egymásnak, nem jön be a szobánkba, nem jár a nyakunkra. A barátnőm mindent úgy alakít a lakásban, ahogyan szeretné, a konyhát a szobánkat bármit. Én ezzel is próbáltam a kedvébe járni, hogy otthon érezze magát. Mindent úgy használhat mintha a sajátja lenne, de számomra ez is a normális, mert én azt a körülményt szeretném neki megteremtetni, mintha otthon lenne. Sőt még jobb körülményt is, mivel a szülei kidobták, ráadásul sokan vannak testvérek és egy 2 szobás lakásban nyomorogtak. A problémám mindössze annyi, hogy egyszerűen nem hajlandó anyámmal beszélni. Egy darab sz@rnak nézi. Nem szól hozzá. Ha meg jön anyám, akkor bemegy a szobába és nyomkodja a telefont. És a bajom az, hogy nem tudom ennek mi az oka. Állítása szerint semmi baja nincs muterommal, de ennek ellenére nem szól hozzá. Én azt szerettem volna, ha valamilyen szinten egy kicsit tudjuk pótolni azt, amit nem kapott meg a szüleitől. Nem azt szeretném, hogy anyámat a saját anyjának tekintse. Egyszerűen csak az esne jól, ha néha pár szót beszélne vele. Szinte a nap 24 órájában együtt vagyunk. Én soha nem hallottam anyutól, hogy bármiért leszúrta volna vagy, hogy veszekedtek volna. Tehát nem értem, hogy ennek a távolságtartásnak mi az oka? Túl sokat várok el szerintetek?