Mennyire változott meg a kapcsolatotok az összeköltözés után?

3 év után, szintén egyetem miatt költöztünk közös albérletbe. borzasztó volt, sokat veszekedtünk, szét is mentünk utána. teljesen megváltozott a másikról a véleményünk, igaz a mondás, hogy lakva ismerszik meg az ember.

de ahogy látod a válaszokból, elsülhet jól is a dolog, azt hiszem, ez függ a párkapcsolat minőségétől, a ti érettségetektől, és nem utolsó sorban az albérlettől is (ha tehetitek, ne csak egyszobás lakásba menjetek, legyen legalább egy kisebb másik külön tér)

jó ötlet előre lefektetni a szabályokat, hogy ki és mit takarít, mit fizettek együtt, mikor van a másiknak szüksége egy kis egyedüllétre stb.

Több időt voltunk együtt.

A rendszeres szeretkezés maradt, a bújás is, csak sokkal jobb, hogy nem havonta látjuk egymást, hanem minden nap :)

Ő teljes munkaidőben dolgozik, én részmunkaidőben, de nekünk megfelel így.

Meló után főzök, sütök (imádom), a kertben molyolok, szóval mindig csinálok valamit.

Amikor hazaér, vacsi, majd gépezünk (zene, olvasás, neki játék kikapcsolódásképp), de este megnézünk egy filmet, vagy csak lefekszünk a hálóba és beszélgetünk - vagy szeretkezünk.

Kilenc hónapja élünk együtt, előtte fél évig voltunk távkapcsolatban (900+ km)

Mi fél év után költöztünk össze most 1,5 éve vagyunk együtt, decemberben költözünk közös lakásba, ami már a saját tulajdonunk.

Praktikussági okokból költöztünk össze. Az én lakótársam elköltözött mellőlem az albiból, náluk pedig odaköltözött az albérletükbe a lakótársának a párja, így már kicsit sokan voltak. Én egyedül akkor még nem tudtam volna fenntartani az albérletet, úgyhogy kézenfekvőnek tűnt az a megoldás, hogy ő cuccol ide, nem valami vadidegen.

Összességében a "mikor találkozunk", avagy "miért nem találkozunk eleget" típusú viták nálunk is megszűntek nyilván, bár nálunk ez nem volt olyan vészes. Én nagyon nehezen adtam fel a szabadságomat, így elég nehéz volt velem eleinte, ezt beismerem. Éltem már együtt mással egy garzonban, de az annyira rosszul sült el, hogy megfogadtam, hogy soha többé...

Aztán rájöttem, hogy lehet ezt máshogy is. Megtanultuk kezelni egymás hülyeségeit. Én szeretek ellenni a magam kis világában, elbíbelődni, elgondolkodni az élet nagy dolgain. Ezt ő először mindig úgy fogta fel, hogy vele van problémám, de szépen lassan összeszoktunk. Osztom azt a véleményt, hogy igenis kell mindkét félnek privát szféra, tehát garzonba soha többé nem költöznék senkivel. Más egyetemistaként, fiatalként kényszerből és más az, amikor az ember már felnőtt fejjel próbálja megalapozni valakivel a közös életét. Egy ideig bárhol ki lehet húzni, de azt gondolom a boldog kapcsolat titka mindenképpen az, hogy tudjon hova elvonulni az ember a magányába, ha arra van szüksége.

Én pl. szeretek csendben kreatívkodni, a párom imád hangosan focit nézni (aminek a hangja az én agyamra megy). Valószínű nem lennénk sokáig együtt, ha egy szobánk lenne.

Egyébként nyilván vannak apró összezörrenéseink abból, hogy ki mit hova tett, de ezt leszámítva jól megvagyunk, szeretjük egymást.