Szerintetek én pénzéhes vagyok?

Az elejéről kezdeném, bocsánat ha hosszú lesz.

A párommal 3 éve ismerkedtünk meg interneten, majd az első randin sétáltunk egy nagyot és beszélgettünk. Én előtte sosem kérdeztem, ő pedig nem az a dicsekedős fajta, szóval nekem az első randi végén derült ki, hogy van autója (mivel nem a házunknál parkolt és amúgy közel lakik azt hittem gyalog jött). Azt viszont tudtam az elejétől fogva, hogy külföldön dolgozik, de mikor összejöttünk több hónapig munkanélküli volt. Utána is inkább csak azon járt az eszem, hogy mennyire hiányzik, nem azon, hogy mennyit keres.

Magyar viszonylatban én sem keresek rosszul, de persze hozzá képest a negyede-ötöde a fizum az övének. De ez köztünk sosem volt probléma felváltva szoktunk fizetni az átlagos dolgokat.

Most viszont eljutottunk oda, hogy közös lakást vásároltunk, értelemszerűen én kevesebbet tudtam beleadni, de a tulajdoni hányadok is ez alapján állnak fel. Viszont, részletesen senkinek sem mondjuk el a költségvetésünk, aminek hiányában már most csámcsognak a hátam mögött, hogy jó helyre tettem a ...-at.

Szerintetek ez valóban így van? Én úgy gondolom, hogy ez a természetes menete egy kapcsolatnak (mi szerencsések vagyunk, hogy saját lakásba költözhetünk), gyerekeket szeretnénk és nem arról van szó, hogy megcsípem magamnak ezt a palit mert pénze van. Persze tudom ne foglalkozzak mások véleményével, de rosszul esik, hogy attól, hogy jól keres a párom még én is hozzájárulok a költségekhez amennyire tudok. Mert persze ha ő nem lenne, én egyedül max albiba tudtam volna elmenni, vagy hitelből lakást venni, de ennyi erővel azt is megcsinálhattam volna, hogy hagyom, hogy ő fizessen mindent én meg csak vakarom a... de amennyire tudtam, beszálltam.