Mit tennél a helyemben?

A párommal közel 4 éve vagyunk együtt. Én egy kis városban élek, ő pedig egy faluban 20-25km-re. Amíg suliba jártam nem akartam összeköltözni de úgy volt, hogy ha leérettségizem hozzá költözök csak érettségi után még szakmát tanultam és akkor meg úgy akartam, hogy befejezem ezt is és utána költözök. Közben azon gondolkoztam, hogy nulla jövedelem nélkül nem akarok költözni. Levizsgáztam és most nem találok állást. Amik meg vannak hirdetve az köztudott, hogy rengeteget kell dolgozni és nem fizetnek ki. Ilyen helyre véletlenül se akarok menni feleslegesen dolgozni. Ami lenne még az olyan, hogy heti 6 napot kell dolgozni reggeltől délután 4-5 óráig (plusz túlóra). Így még annyit se tudnánk találkozni, együtt lenni mint most. Viszont ezek helyben vannak és ott a falu környékén nem igazán van lehetőség (kérdeztük). Szóval ha itt ahol élek el tudnék helyezkedni valahol akkor feleslegesnek érzem a költözést. Úgy bejárós lennék, buszhoz lennék kötve és utaznom kéne reggel is és délután is 30-40 percet és nem sok mindenre lenne időm. Főleg, hogy itt van amikor fél órákat késnek a buszok. Így meg helyben vagyok és gyalog 20 perc alatt megjárom, bármi mással 5-10 perc maximum és nem kell várnom a buszra, nem kell sietnem és nem kell 2 órával hamarabb feküdni meg kelni. Ebből a szempontból felesleges is lenne elköltözni.

Érzem, hogy ez kicsit rombolja a kapcsolatunkat. Évek óta halasztgatom a költözést és ez nem tesz jót egyikünknek se. Ő azt mondja nem zavarná ha ott laknék és nem dolgoznék de én nem érezném jól magam úgy, az teljesen más ha a szüleim tartanak el még mindig. Na meg hiányozna az előrehaladás. Ezt leszámítva nagyon szeretnék már önállósodni kicsit, saját háztartást vezetni és szeretnék vele élni. Az nem megoldható, hogy ő költözzön. Ő nem akar onnan elköltözni. Az neki saját ház, a saját munkája van benne és minden oda köti.

Szerintetek mi lenne a megoldás?