Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Túl hisztizem a helyzetet?
Elég régóta együtt vagyunk a párommal, kb. két éve költöztünk össze, ő nem nagyon akarta, mert a családja szerette volna, ha nem költözik el otthonról (az én lakásomba költözött, nem kellett beszálnia a költségekbe, csak az ennivalóba).
Aránylag jól megvoltunk, ő heti 1-3-szor hazajárt, én meg addig ismerősökkel barátokkal találkoztam, vagy dolgoztam. Aztán egy pár alkalommal megtörtént az, hogy olyankor is hazament, amikor úgy éreztem nekem kéne segítenie (bútorok tologatása, hogy az asztalos be tudja hozni az újakat vagy lomtalanítás, amiket mind azután tudtunk meg, hogy ő megbeszélte a családjával, hogy mit fognak csinálni) és azóta iszonyúan érzékenyen érint, ha hazamegy.
Mivel nyáron nem tudja a hobbiját csinálni, ezért azt gondoltam, hogy ritkulni fognak a hazalátogatások, de nem ez történt, most különböző dolgokban kell segítenie otthon (pl. anyukáját hozni-vinni bevásárolni). Ami szintén zavar, hogy amíg nem volt autónk megértettem, hogy ott aludt, de autóval fél órára laknak tőlünk, és ráadásul ezeket mind a munkaidő rovására kell csinálnia, ami miatt vagy túlórázik (este tízig is akár), vagy ideges, mikor hazajön, van hogy órákig hisztizik, és nem szól hozzám. Közös programot így csak a hétvégére tudunk tervezni, de azt sem kettesben, hanem általában barátokkal utazunk el. Egyre inkább úgy érzem eltávolodunk egymástól és nem tudom, hogy hogyan kéne belenyúlni ebbe az egész helyzetbe. Kéne szerveznem valami romantikusat, de nem biztos, hogy hazaér aznap időben? Vagy mit lehet ilyenkor tenni?
válasza:Hú, ez nagyon nehéz helyzet! :/ Bocsánat a kérdésért, de azért jobb biztosra menni, biztos, hogy a családjánál tölti az éjszakákat? Mert ez alapján akár egy másik nő is lehetne az életében.
Ha viszont tényleg a családjánál van, akkor a srác nyilván nagyon ragaszkodik hozzájuk, ez gyakori. Idővel azonban el kell valamelyest szakadnia, ez az élet rendje. Beszéld meg vele a dolgot! Mondd meg neki, hogy tiszteled azért, amiért segíti a családját, de téged azért ne hanyagoljon el! Be lehet osztani az időt úgyis, hogy heti egy alkalommal elintéz mindent, amit otthon kell, a többi nap próbál veled lenni. Könnyen lehet, hogy a családja támogatja az ott létben, nyilván nem akarják elengedni, de nekik is be kell látniuk, hogy nem élhet velük örökké.
Viszont ha ez nem változik, akkor ez még nagyon sok konfliktust fog okozni, én is tapasztaltam ilyet a családunkban, annak már-már majdnem válás lett a vége! Szóval próbáld meg vele megbeszélni, amíg nem késő!
válasza:Nem hiszem, hogy szeretőt tart. Egyfelől nem az a típus, másfelől meg bármikor mehetek, csak nem szeretek, mert már attól tüsszögök, ha egy méteres körzetembe jön valaki aki macskát tart, nekik meg van három, és az ágya is egyszemélyes én meg már elszoktam attól, hogy ne tudjak este megfordulni.
A beszélgetést meg próbáltam, de mindkettőnknek elég fájdalmas a téma (szóval általában összeveszünk rajta), mert ő úgy érzi, hogy el akarom szakítani a családjától, és ezért kb. lesöpri az érveimet, mintha tényleg
válasza:A romantika önmagában nem segít.
Az biztos, hogy ezt tisztáznotok kell. Hol áll a kapcsolatotok, mik a problémák, hová tart az egész, min kell változtatni?
A trükk az, hogy hogyan lehet erről építő jelleggel beszélni. Higgadtnak, előzékenynek kell lenni, nem ítélni, vádolni, védekezni stb. Segítsetek egymásnak abban, hogy megértsétek a kapcsolat működését és egymás problémáit, aztán hozzatok kompromisszumokat.
Az is lehet persze, hogy a kapcsolat már haldoklik, de akkor is jobb, ha kiderül, legalább tudtok rendes döntéseket hozni.
válasza: válasza: válasza:Nem tudom mennyi idősek vagytok, de abból, hogy 2 éve együtt éltek, még régebb óta vagytok együtt és mindketten dolgoztok, kocsitok van, illetve a stílusodból minimum 25 köré tippelnélek. Feltételezem, hogy a párod is kb a te korosztályod, nem pedig egy 16 évessel élsz együtt.
Ha ez így van, két év alatt ennek az elszakadási folyamatnak már rég végbe kellett volna mennie. Az, hogy egy 25 éves, vagy még idősebb felnőtt férfi hetente több alkalommal az anyukájánál alszik az élettársa helyett, nem normális. Persze más a helyzet ha anyukája például egyedül él és mozgásképtelen, akkor érthetőek a rendszeres látogatások, de erről nem írsz, így pedig nem is számít, van-e éppen nálatok rendkívüli feladat, otthon a "helye".
Tényleg próbálj meg nagyon higgadtan, kedvesen beszélni vele. Ne őt vádold ("te mindig itt hagysz mert haza kell menned"), hanem magadra vonatkozó állításokként ("nekem nagyon rosszul esik, hogy ilyen kevés időt töltünk együtt"), és próbáld tudatosítani benne, hogy felnőttként a párja a családja, nem a szülei. Persze, ők is, de veled él együtt, és ez azzal jár hogy a szüleitől elszakad.
Sok sikert, és kitartás, mert ez így tényleg nem állapot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!