Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Lányok, ti hogy kezelnétek ezt a helyzetet? Srácok mi a véleményetek?
Sziasztok!
Párommal együtt élünk már több, mint egy éve.
Eleinte mentünk mindenfele, bár sosem volt az a típus aki minden nap sétálgat valamerre. Volt, hogy győzködnöm kellett, menjünk már valahova.
Én alapból nem vagyok otthonülős típus, nagyon nem. Talán ezért is nehéz megegyeznünk, mert ebben szöges ellentétek vagyunk.
Szóval párom telefonozik, xboxozik (hétvégén akár napi 7 órát is, hétköznap 4-5 órát)... nekem a 4-5 óra is elég sok, de annyit veszekedtünk már emiatt, hogy semmi kedvem egy újabb konfliktushoz. Úgysem tudom megváltoztatni ebben. Viszont a múltkor beszéltünk erről, hogy legalább kompromisszumképes legyen, mivel én feladtam és nem szólok ha egész nap játszik, akkor legalább jöjjön el velem valahova másnap...
Elvileg megegyeztünk, erre jött a mai nap.
Tegnap semmit nem csináltunk mert fáradtak voltunk. Szokás szerint játszott este 5-től hajnali 2-ig...
Ma néztünk filmet, utána, mivel jó idő van rákérdeztem nem-e akar kiugrani egy fagyira. Húzta a száját, hát annyit mondtam most ezt miért kell, igazán nem halna bele. Egyedül baromi unalmas (bár már rengetegszer kényszerültem erre amikor nem akart kijönni és barátok se értek rá), de az volt a válasz hogy nem vagyunk összeöktve, nem érti miért problémázok és már elege van ebből.
Most komolyan az én hibám? Én tényleg amennyire lehet alkalmazkodok hozzá, de szerintem egy együttélés két emberről szól és mind a kettőnek figyelnie kell a másik érdekeit.
Ma is alig mertem megemlíteni hogy ki szeretne-e menni mert úgy tudtam mi lesz a válasz...
Nem tudom hogy tudnám ezt kezelni.
Nem vagyok zsarolós típus de már azt is kipróbáltam, hogy mondtam neki jó akkor majd én elmegyek egy hétvégére aztán játszhat megállás nélkül. Az volt a válasz hogy ha nekem az jól esik menjek...
Komolyan nem tudom mit tegyek. Nagyon szeretem őt de ezzel a sírba visz. Főleg a tudat hogy éjjel 2-ig megint ott fog ülni, holnap meg ugye munka stb...
Bármi vélemény, javaslat? Volt már valaki hasonló helyzetben?
Amúgy 22 éves..
Nem lány vagyok, de rengeteg ilyen kérdés volt már itt egyébként, keress köztük vissza, hátha valaki mondott megoldást. :)
Egyébként megdöbbentő, hogy mennyi csávó játszik naphosszat. Nem hittem volna. 23/F
bocsi de eléggé úgy hangzik, hogy a párod már nem igazán szeret téged, nem fontos neki a közös időtöltés, csak kényelemből van még veled. szerintme nem zsarolás, ha elmész egy hétvégére, talán énmi reakciót ki tudsz váltani belőle, mert lehet úgy van vele, hogy úgyse tennéd meg. de hosszútávon én nem jósolok sok jövőt ennyi alapján, nagyon eltérnek az igényeitek, és a te türelemd se segített eddig abban, hogy a párod (bár őszintén, én egy ilyen embert nem hívnék annak...) is alkalmazkodjon hozzád...
24n
Huh... én nem vagyok bulizós, vagy nagyon kimozdulós típus, de ezt biztos képtelen lennék elviselni. Ne haragudj, de megkérdezhetem, mit szeretsz benne? És hogy megéri-e?
Nem akarlak megbántani, de nincs azzal semmi baj ha valaki nem szeret folyton eljárkálni. DE ha otthon is a játék sokkal fontosabb mint te vagy, és ilyen sok időt tölt vele, az már függőség. És nem hiszem, hogy eléggé szeretne/érdekes lennél neki. Az én párom is játszik, nincs is ezzel baj, de egy normális ember tudja, hol a határ. És fordít rád is időt, energiát, ha szeret akkor boldoggá akar tenni...
Más férfi magától vinne el fagyizni, hogy boldoggá tegyen, tisztában vagy vele nem?
Sajnálom, mert nem akarlak elkeseríteni, de szerintem ennek nincs jövője ha csak nem képes radikálisan megváltozni vagy realizálni hogy mit jelentesz számára... vagy felnőni.
Eleve nehéz egy olyan kapcsolat, amiben a két fél ennyire különbözik. Ezt maximum azzal lehet leküzdeni, ha a másik félnek vagy annyira fontos, hogy feladjon érted valamit.
De a te párodnak tulajdonképpen barátok sem kellenek, nem hogy egy élettárs...
A helyzet az, hogy ő külföldről költözött ide. És azt mondja, hogy azért játszik ennyit, mert az ottani barátaival beszél. Ami igaz is, mert nyilván hallom.
De nekem ez a mennyiség akkor is sok.
Rengetegszer beszéltünk már róla, előbbre nem jutunk.
Érdekes történet a miénk mert nagyon sokáig távkapcsolatban voltunk. Többek között ezért is érint ilyen érzékenyen, mert végre együtt élhetünk, és ez a helyzet.
Szeretem, mert valóban amíg ez az állapot nem volt, mentünk helyekre - még ha nem is minden nap - mindig meglep valamivel, van, hogy csak főz valami finomat, gondol rám. Amikor kimozdulunk, akkor is figyelmes...
A probléma az, hogy úgy látom most elég nehezen viseli hogy nincs a barátai közelében - mert tudom, gyerekkori barátokról beszélünk.
Viszont ez nem kifogás, de pont ezért is tolerálom még.
Furcsa nekem ez a kettősség, nincs arany középút, vagy ilyen vagy olyan... vagy nagyon édes, megyünk ide-oda, vagy egész nap be van dugva a füle.
Valóban, általában (!) heti 1x megyünk valahova, és nem kell nyaggatnom de ha többször megyünk érzem, semmi kedve. Mondta, ez nem miattam van, soha nem volt az a kimozdulós típus. Ami rossz mert én tök szívesen utaznék el más városokba, külföldre stb... Amikor ezt mondom, akkor azt mondja, arra gyűjt hogy hazautazhasson meglátogatni a családját. Ami így is van, de mondjuk amennyi játékokra költ, abból már Debrecentől Pestig megfordultunk volna 2x.
Szóval nem tudom... sokat szenvedtünk mire ez a kapcsolat létrejött úgy hogy valóban együtt is vagyunk ezért is próbálom megoldani, csak nehéz, ha ő a saját "szabályaihoz" és életstílusához ragaszkodik és nem hajlandó engedni.
TE hibád. Te jöttél össze egy antiszociális pasival, akiről tudtad, hogy az, hisz elmondta. Akkor meg miért akarod kimozdítani? hisz neki a te szórakozásod (utazás) inkább terhelő mint megnyugtató.
Én is ilyen vagyok. Bár én tudatosan nem kezdek olyan nővel aki szeret utazni, és nem tudja magát elfoglalni a 4 fal között.
Véleményem szerint egy kapcsolatban a két félnek kompromisszumképesnek kell lennie.
Senki nem mondta, hogy nem tudom elfoglalni magam. De szerintem nem normális egy hétig ki se mozdulni és a képernyőt nézni.
Nem a TVvel van kapcsolatban, hanem velem. Ő is tudta, hogy nem vagyok otthon ülős típus akkor mondhatta volna, ő inkább kolostorba vonul.
Ebben nem lehet kompromisszumot kötni. Extroveltált és introveltált között nem lehet. Csak akkor van középút, ha alapvetően egy típusba tartoztok, csak van köztetek egy kis különbség. A másik megoldás, hogy külön szórakoztok, ő nem akar téged otthon tartani, te nem akarod elrángatni. Ez mondjuk sosem sül el jól hosszú távon, valamelyikőtök társaságot fog magának szerezni. (Ellenkező neműt.)
"Nem a TVvel van kapcsolatban, hanem velem. Ő is tudta, hogy nem vagyok otthon ülős típus akkor mondhatta volna, ő inkább kolostorba vonul." Ebben a mondatodban annyi indulat van, hogy ez kellő löketet kell adjon a szakításhoz. Most biztos felháborodsz, hogy te nem ilyen lány vagy, te küzdesz a szerelemért, blabla.
Akkor segítek: képzeld el, hogy gyerekeitek vannak. Hogy nézne ki egy családi nyaralás? Még képzelj el néhány családos élettel kapcsolatos szituációt és látni fogod, hogy nem tudnátok őket megoldani. Szánj erre egy percet mielőtt továbbolvasol.
Mostanra remélhetőleg sikerült belátnod, hogy a jövőben nem tudnátok egy jól funkcionáló csapatot alkotni - akkor minek erőltetni? Ha tíz év múlva egészen biztos, hogy katasztrófa lesz, akkor fölösleges erőltetni a jelenben, ha most is csak döcög.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!