Másnál is elmúlt a féltékenység, amikor rájött, másnak is kellhet a párján kívül?

Nem voltam ilyan szituációban, mert:

1. Egy napot sem maradnék együtt egy olyan bunkó hulladék s-ggfejjel, aki ilyeneket képes lenne mondani nekem és le akarná építeni az önbizalmam akkor sem, ha aranyból lenne a farka - ezt hívják önbecsülésnek, hasznos dolog, olvass utána már látszik benned nincs nyoma sem.

2. Nincs olyan, hogy "egészséges féltékenység". Nincs, a sok kötődési hibás hiába mantrázgatja önigazolásként. A féltékenység egy aljas, gusztustalan, kapcsolatgyilkos dolog, nálam a "párkapcsolati bűnök" listáján ugyanott van, ahol a megcsalás. Ráadásul egy teljesen ostoba, értelmetlen dolog, még soha senkinek nem segített elkerülni a megcsalást, sőt.

Ha van az embernek oka féltékenynek lenni, akkor az olyan férget, aki konkrét okot ad rá, ott kell hagyni a búsba. Ha pedig nincs oka, akkor pedig a saját lelki nyomorát, önbizalomhiányát, bizalmatlanságát, hibás kötődési mintáit veri le az illető a másik emberen, ami egyenesen gusztustalan.

Kérdező itt az lenne a helyes, ha otthagynád ezt a barmot, de ahelyett, hogy egyből a következő udvarlód farkára pattannál, inkább megtanulnál saját magadból építkezni külső visszajelzések helyett.

Persze ha az a típus vagy, akinél maradásra érvényes kifogás a "de hát szeretem" és társai, akkor nem szóltam semmit, szenvedj csak tovább a sorozatosan diszfuncionális kapcsolataiddal.