Pszichológiailag mi lehet annak a magyarázata, hogy a volt párom lelki terrorban tart?

A procedúra már közel 2 hónapja tart, ugyanis mindig meg-meg ígérgette hogy rendbehozzuk a dolgokat, de közben semmit sem tett az ügy érdekében. A szakítás oka: Több mint egy év együttjárás, és 2 hónap együttélés után felregisztrált egy fizetős társkeresőre (ami után nagy felismerése támadt, hogy ő bizony kapcsolatfüggő), ami véletlenül derült ki pár nap múlva. (Egy ismerősöm találta meg...) Én, mivel tiszta szívemből szerettem akkor is, azonnal megbocsátottam neki. Aztán ígérgetett fűt-fát, rendbehozzuk, persze. Nos, én ennek kiderülése előtt kb. 1 hónapig érezvén az érzelmi távolságtartást, mindent megtettem annak érdekében hogy észrevegye magát és rájöjjön hogy ezt nem szabad eldobni. Hát, hiábavaló volt, mert amikor hazautaztam a szüleimhez, ő szépen felrakta magát arra a bizonyos oldalra. Utána, amíg persze én nem tudtam erről, még mozizni, vacsizni vitt, mintha mi sem történt volna, én persze örültem neki mint majom a farkának. Aztán ez kiderült, én összeomlottam, de bíztam abban, hogy csak átmeneti hülyeség a dolog. Az összeköltözést ő pedzegette, miatta hagytam egy másik megyében a barátaimat, a családomat, és a munkahelyem helyett újat már itt kerestem. Azt mondta, elviselhetetlen vagyok a számára, mert nem kompatibilis a személyiségünk. :) - ezekkel a szavakkal -. Az ő minden eddigi kapcsolata hiba volt, de főleg ez, mert már az elejétől látta, hogy sok dolog nem tetszik neki rajtam, (magas vagyok, bár tőle így is 15 centivel alacsonyabb.., ill. makacs - értsd: nem megalkuvó, akit el lehet nyomni, hanem egy olyan lány, akinek van véleménye, de kompromisszumkész) de mégis elhitette magával hogy kellek neki, mert muszáj volt valakivel összejönnie, lévén ő kapcsolatfüggő... Nos, azóta sem sikerült elköltözni tőle, de neki sem az albérletből, mert nem találtam normálisat, egy fizetésből pedig még pest megyében is nehéz mindent fenntartani.

Én szeretem őt, el is mondom neki gyakran, és erőmön felül teljesítek, hátha meggondolja magát. Ő azonban folyamatosan azokat a dolgokat (és csak azokat) hangoztatja, amik nem tetszenek neki bennem. Dacos szarnak is nevezett pl... Pedig csak nem ugrottam az első szavára. :) Szóval nem értem mire fel ez a viselkedés, én nem bántom őt, nem értem ő engem miért. Ráadásul időnk sem volt összecsiszolódni, és ő képtelen ezt felfogni, mert szerinte ennyi idő elég volt, és sosem leszek neki elég jó. :( Kérdeztem tőle, miért mond rám ennyi negatív, és csak negatív dolgot, azt mondta, a döntése (a szakításunk) alátámasztása érdekében... Mintha egy olyan szemüveget húzott volna magára, ami ellenem hangolja, és még olyanokat is elhisz, amik nincsenek is...

Nagyon szenvedek így, keresem azt az albit, de nem találom. Viszont még mindig szeretem őt! :( Hónapokig hánytam, és mindennap többször is elkap a sírógörcs.

Hogyan tudnék túllépni ezen, tovább nem sérülve már?

Vélemények? 25/N, ő 27/F