Normális az, hogy minden lépésemről be kell számolnom a páromnak. Ugye nem?

Reggel kitaláltam, hogy lehet, munka után benézek a szomszédos áruházba, hogy megnézzek valamit, de én sem tudtam, hogy egyáltalán lesz-e kedvem hozzá, mindenesetre bedobtam a kocsiba a rendes ruhámat is, hogy ne munkás ruhába menjek.

A párom meglátta a kocsi csomagtartójában, kérdezte, hogy minek, mondtam, hogy lehet benézek... stb.

Erre kiakadt, hogy én hülyének nézem, mert nem szóltam, és ha nem veszi észre, és nem kérdez rá, akkor én el akartam titkolni.

Komolyan megfordult a fejemben, hogy ez nem normális, és hogy ennyi szabadságom ne legyen egy kapcsolatban, állandóan stresszben vagyok, hogy milyen hibát követek el, és legközelebb mibe fog belekötni. Mellesleg én nem szoktam elszámoltatni, de nincsenek külön útjaink, általában tudjuk egymásról, ki merre jár. De most én érzem szar embernek magam, mert nem gondoltam volna, hogy ez akkora baj, hogy nem szóltam neki előre, csak amikor rákérdezett. Tényleg szar ember vagyok, mert eszembe sem jutott előre beszámolni neki arról, amit még én sem tudtam biztosan, csak a munka utáni hangulatomtól tettem függővé?