Borzasztóan idegesít a párom hozzáállása bizonyos dolgokhoz. Hogy lehet ezt sértődés nélkül megbeszélni?

Összeköltözés után, csiszolódunk. Bizonyos dolgokban borzasztó hanyag, figyelmetlen a háztartással kapcsolatban.

Pl. ha eszik, valami leszóródik a földre, akkor észre sem veszi, ottmarad napokig, ha én nem szedem össze. Ha a szobában eszik, bár a tányér nem marad bent, de a maradékot, szemetet csak lerakja a pultra - hiába van pontosan mellette a kuka. Teszi ezt annak ellenére, hogy tudja, hogy a konyhában folyton hangya-gondjaink vannak. Volt már, hogy túlórában dolgoztam, nem volt időm rendet rakni a konyhában, akkor bizony 2-3 napig is ottmaradt a szemét, maradék a pulton...

A másik fele az étel. Rendszeresen előfordul, hogy elmondom, hogy ott a kaja, mit tud enni, de ő nem, inkább képes ültőhelyében megenni a kilós párizsit, mert az egyszerűbb. A "maradékot" nem eszi - pl. ha hozok friss kenyeret, mert már nem sok van az otthon lévőből, akkor tuti, hogy a frisset eszi, a régi megy a kukába, mert megpenészedik. De olyan is volt, hogy megvettük neki a kilós sonkát, mert az neki milyen jó lesz, aztán "annyira mégsem finom" elven két falatot evett belőle, a többi penészesen ment a kukába. És ezt nagyon sokszor megcsinálja, hogy ami nem teljesen friss, azt már nem eszi, folyamatosan dobjuk az ételt a kukába, pedig azért nem megy annyira jól... Próbáltam, hogy akkor többször vegyünk kevesebbet a dolgokból, de az eredmény így is ugyanaz. Érdekes, mert más kajákból meg "habzsol", pl. ha megveszem a felvágottat, hasonlókat a hónapra, ami a fogára való, akkor képes magába tömni mindent. Szóval nem tud beosztani, ami kell, azt egyszerre felhabzsolja, utána meg "nincs kaja", mert ő a maradékot már nem eszi.

Tudom, hogy most csak rosszat írtam le, de amúgy alapvetően a házimunkával nincs gond, szóval ha főzök, kérdés nélkül mosogat, takarításból is kiveszi a részét, csak ezek...

És igazából ezek nem nagy dolgok, apróságok, de folyamatosan gondot jelentenek. Tehetetlennek érzem magam, és ez frusztrál - ez pedig senkinek sem jó. Nem akarok hisztis hárpia lenni.

De hogy lehet ezeket anélkül elmagyarázni, hogy az jönne le belőle, hogy én meg akarom szabni, mikor mit ehet? Mert nem azt várom, hogy kérjen mindig engedélyt, hogy mit lehet megennie, csak kicsit odafigyelőbben használja ki, ami otthon van... és kicsit jobban figyeljen oda a környezetére.

De hogy lehet ezt normálisan tálalni?