Mért van az emberek nagy része a párkapcsolatban, egy bizonyos idö elteltével váltana?

Elmúlik a lila köd, és akkor derül ki, hogy mégsem passzol össze a 2 ember. Akkor látják először józan fejjel a másikat, és ha ez nem tetszik nekik, mennek tovább.

A másik verzió pedig az, hogy elmúlik a lila köd, és akkor azt gondolják, ennyi volt, már nem szeretik egymást. Illetve a szeretet nem elég. Sokaknak szükségük van erre a lila ködre állandóan. Ők sosem fognak tudni megmaradni egy ember mellett életük végéig, mert ez az állapot múlandó.

Baromság.

Sokaknak már 2 év után sem megy, csak addig nem akarnak kilépni, amíg nem találnak másikat. Aztán 10 év után ül seggre, hogy még mindig nem talált helyette senkit.

Van, akiknél még 20 év után is működik, mert nem felejtik el, hogy férfiként és nőként kezeljék egymást, a kapcsolatért pedig dolgozni kell.

A saját tapasztalatomat tudom megosztani.

Sok év távlatából is azt mondom, hogy bár választhattam volna jobban is, azért annyira nem volt nagy melléfogás az exem, sok mindenben összeillettünk. Ami miatt nem működött mégsem, az két tényező:

-Az egyik, hogy belekényelmesedtünk a kapcsolatba. Nem tettünk azért semmit a hétköznapokban, hogy megmaradjon a láng, nem jeleztük egymás felé a problémákat, csak csendben reménykedtünk, hogy majd változik a helyzet.

-A másik tényező, hogy változtunk mindketten. 10 év alatt az ember garantáltan nem marad ugyanaz, aki volt.

-A két tényező összefüggésében: mivel nem működött jól a kommunikáció köztünk, és inkább egymás mellett, de nem együtt éltünk, így nem együtt fejlődtünk, hanem egymástól elfelé. Amikor meg észbe kaptunk, már késő volt. Addigra teljesen mások voltak a céljaink, elképzeléseink. Próbáltuk még helyrehozni, de már nagyon távol voltunk egymástól.

Kérdező. Jól látod. Régen rossz ha csak az egyik fél tesz a kapcsolatért. Sajnos sok helyen ez így van.

Házasságban éltem. Éreztem hogy kezd lapos lenni. Próbálkoztam. Mindig volt kifogás fáradt stb... ha volt szex az sokszor összecsapott kritikán aluli dolog volt a részéről. Na már most nem vagyok hülye hogy ezek után próbálkozzak. Ő jobbra én balra. Megtudtam hogy megcsal. Hogy miért nem léptem le ? Nem tudom. Talán mert féltem hogy egyedül maradok. Vagy az anyagi biztonság. Nem tudom. Egy biztos. Szar élet volt az. Egymás mellett éltünk. Nekem is lett valakim. Amikor vele voltam boldog voltam de rossz volt haza menni a rosszba. Mosni főzni takarítani olyan valakire akit már nem szeret az ember a legrosszabb dolog. Lelkileg megviselt. Olyan kapcsolatra vágytam ahol nincs titok. Kértem segítséget. Lelkileg erős lettem. És eljöttem onnan. Ezerszer jobb. De ugye a múltat nem lehet elfelejteni. Rossz azon agyalni hogy mi lett volna ha... lehet én is hibáztam de hát ezt nem fogom már megtudni...

Nem mellesleg sok ismerősünk házassága egy vicc. A nő úgy tudja minden szuper. A pasi meg félre megy mert otthon minden oké de kell egy kis plussz. Akkor ebben mi a jó ? Miért nem szólnak otthon az asszonynak hogy hahó valami hiányzik. És ennyi. Nem.. inkább félre lépnek. Ebből mi lesz később ???