Ha a pár egyik tagja többet keres, akkor is ugyanannyit dob a közösbe?

Nem lennék hajlandó nézni, hogy én "dőzsölök", míg a páromnak meg takarékoskodnia kell a saját dolgaival. Ugyanígy pl az addigi életszínvonalamból sem szeretnék lentebb adni, viszont ennek a finanszírozását nem várnám el erején felül a páromtól.

Még matek alapján is jobban járnék.

Ha kétszer annyit keresek, mint a párom, akkor fizuarányos osztozkodás alapján az eddigi költségeim még így is cca 25%-kal lesznek alacsonyabbak, mint amíg egyedül kellett boldogulnom.

Én jóval többet keresek, mint a párom.

Nálunk a büdzsé a kettőnk összjövedelme, abból számolunk és költünk, vagy rakunk félre...tehát effektíve én többet rakok be a KÖZÖSbe...sosem számoltam a kérdés logikája szerint.

3 éve vagyunk együtt, másfél éve együtt lakunk és egy közös bankszámlánk van, ahová a fizetésünk érkezik. (A kapcsolatunk előtti megtakarításaink megmaradtak saját számlán mindenkinek)

Marhaságokra egyikünk sem költ: Ha valaki akar venni valami nagyobb tételt ami nem egyértelmű dolog (étel, háztartási cikkek), akkor azt megbeszéljük egymással. Múltor a párom vett egy gitárt néhány tízezer forintért, azt is megbeszéltük egymással közösen. Előtte felmerült hogy vegyünk egy új tévét, de mert a régi is (jól) működik, ezért végül úgy beszéltük meg hogy felesleges és nem veszünk, mert igazából nem szükségünk, csak igényünk van rá (a kettő meg nem ugyanaz) és azt a pénzt inkább félretesszük.

Amikor még korai szakaszban vannak (mint ahogy látom ti is): Megbeszélés kérdése. Aki jobban meg tudja győzni a másikat az igazáról. Itt nincs "helyes, jó döntés" abban hogy melyik módszert alkalmazzátok.

Szerintem meg kell hagyni a másik anyagi szabadságát.

Tehát ha mondjuk 100000 elmegy rezsi+kajára, akkor 50-et bedobtok a közösbe, a többivel mindenki azt kezd, amit akar. Mondjuk még a nyaralásra nem árt félretenni mondjuk havonta 10-10 -et...

A házasság más tészta, de együttélésnél szerintem így jól működik..

Mi elég jól keresünk mindketten, de a párom így is kb. nettó 80-100 ezerrel többet hoz haza, mint én.

Mégcsak egy éve vagyunk együtt, együtt élünk, így részünkről természetes, hogy közös is az a kassza, meg nem is.

A lakhatást fele-fele arányban dobjuk össze. A kajapénzt 1/3 és 2/3 arányban, mivel ő jóval nagyobb darab és tényleg rengeteget eszik. A kajapénzből mennek az egyéb közös költségeink is, mint tisztítószer, vagy macskakaja, tehát azt mondhatjuk, hogy a párom ennyivel többel száll be a közösbe. Ami marad, azt áttesszük a malacba és megy valami közösre, mint nyaralás, wellness hétvége, új kávéfőző, csillámpóni, vagy bármi, amire éppen nagyon szükségünk van.

A maradék pénzünkkel gazdálkodunk külön-külön, vagyis nincs megbeszélés, ha én akarok egy új cipőt (mert megveszem magamnak).

Az mindkettőnk számára elfogadott és alap, hogy a lehető legtöbbet megpróbáljuk félrerakni havonta, amiből olykor telik egy-egy utazásra is, de a végső cél a közös lakás.

Nekünk ez a rendszer így tök jól bejött. Én nem vágyom többre, amiért ő többet keres!

Nálunk a férjem majdnem kétszer annyit keres mint én. Közös minden. A férjem hamarabb kapja a fizetését mint én, ezért úgy alakult, hogy abból fizetünk mindent ami rezsire, bevásárlásokra, tömegközlekedésre, szórakozásra, költőpénznek kell. Az én fizetésem pedig egy az egyben megtakarításnak megy. Ez is közös.

Annak ellenére, hogy többet keres soha nem fordult meg a fejében a férjemnek, hogy pl külön kezeljük az ő fizetését és az enyémet és filléreskedjünk, hogy ki mennyit ad bele a megélhetésbe. Nem láttuk értelmét ide-oda tologatni a pénzt, így nekünk sokkal kényelmesebb ahogy van.

Beszéljétek meg, ha ilyen problémátok van. Az ilyesmit érdemes összeköltözés előtt megtárgyalni, hogy ha nem juttok egyetértésre, ne cuccoljatok össze feleslegesen.

Egész közelről láttam, hogy mire képes a "közös kassza", vagy "közös bankszámla" (illetve hát az, akinél a kulcsa van), szóval az nálam kizárt.

De szerintem az arányos teherviselés az egy fair dolog. (Mert hát az egy vicc lenne, hogy az egyik fél mondjuk az uccsóját pakolja be a rezsibe, a másik meg kábé a zsebpénzét.)