Férfiak! Nagyon zavaró ha nő létemre nem szeretek főzni?

Kérdező, megértelek. Kinézetre lányos vagyok, de hiányzik belőlem az a gondoskodó gén, hogy jaj, a velem élő felnőtt ember mit fog enni... az olyan, mintha nem egyenrangúak lennénk, mintha anyuka lennék. Gyereket meg amúgy sem akarok.

Egyébként a húgomnak eddigi 3 pasija közül mindegyik főzött, nem érdekelte őket, hogy tesóm nem főz. És 3 különböző pasi volt, egy ecsethajú vékonyka, egy kopasz tetovált meg egy hosszúhajú rocker.

Én férjes anyuka vagyok, és vállalom, hogy utálok főzni. Nem is maga a pacsmagolás, hanem hogy rohadt sok időt elvesz, a gyerek 2 éves lesz, ő közben egy ideig elvan, de aztán már unatkozik, így megy a nyafogás, és idegesít, hogy elveszem tőle ilyenekkel az időt. De ami igazán kikészít, az a MIT főzzek kérdés, minden nyomorult nap. Van, amit a gyerek nem szeret, van, amit én, van, amit a férjem, nehéz mindig kitalálni, mi legyen a kaja. A megoldás az lett, hogy mivel a férjem jobban szeret főzni, ő szokott, amikor itthon van, amikor megy nincs, akkor rendelek. (Nem kell a férfiak részéről a pampogás, én is dolgozom, csak többnyire itthonról, ugyanannyit keresek, néha még többet is, mint a férjem, így evidens, hogy a házimunka közös).

A férjemet soha egy percig nem zavarta ez, amíg nem volt gyerekünk, addig azért erőt vettem magamon és főztem, akkor ugye nem is volt az, hogy elveszem a gyerektől az időt meg ilyenek. De akkor is főzött néha ő is, ha olyanja volt. Tudok egyébként főzni, elég jól, amikor csinálok kaját, az mindig jól sikerül, de akkor is utálok vele pepecselni, ez van. Én ha nem muszáj, nem főzök, a férjem meg nem nagyon tereget például, mert azt meg ő utálja. Mindenki jól járt, ennyi.

29N

Nő vagyok, de eddig még senki nem problémázott azon, hogy nem szeretek és nem is igazán tudok főzni. Illetve 1 valaki említette, de csak mert szakításkor nem tudott mást a fejemhez vágni. :D

Szerintem manapság nem alapfeltétel, hogy a nő főzni tudjon, és nagyon sok férfi szeret és tud is főzni.