Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Hogy neveljem meg?

Figyelt kérdés

Kb 3 éve ismerem, 2 éve élünk együtt, Ő 22, én 26. Lassacskán egy éve nem dolgozik, az én javaslatomra. Azt gondoltam, hogy jól megvagyunk, de egy ideje olyan stílusban beszél velem, amit nem tudok tolerálni. Nem vagyok az az érzelmes fajta, meg semmi, de úgy gondolom, hogy tőlem származik minden egzisztenciája, az elmúlt éveit nekem köszönheti, azt is, ha volt munkája és azóta is, hogy nincs. Az átlagnál talán picivel jobban élünk, a fontos dolgokat nem kell nélkülözzük. Mindezért én rohanok egész nap. Amikor esetleg egy-egy ilyen hisztiroham, felesleges féltékenykedés, kombinálás után megemlítem, hogy valami tisztelet szerűséget mutathatna, akkor jön a flegmaság, hogy az Ő szentimentális jellegű problémái azok sokkal súlyosabbak, mint az én, illetve a mi megélhetésünkkel vagy mindennapi gondjainkkal kapcsolatos dolgaim.

Ilyenkor ajtócsapkodás, visszapofázás, fintor, meg a többi női hülyeség.

Elég türelmetlen vagyok, könnyen szakad a cérna, mert nem szeretem ilyesmivel mérgezni az életemet, de az mégsem állja a helyét, hogy így beszél velem. A szép szóból sajnos nem ért, de az üvöltözésből sem. Az Őt érintő kritikát semmilyen hangnemben nem tudja elfogadni és igazából erre lennék kíváncsi, hogy akkor mégis mi a megoldás ilyenkor?

Én nem vagyok pacsker, nyilván és azt sem szeretném, hogy olyan legyen a kapcsolatunk, hogy neki kussolnia kell, nem lehet véleménye, mert az nem igazán egészséges együttélés.

Ez úgy nézhet ki, ha elolvasod, mintha én lennék a hős, ő pedig valami ingyenélő, ez nem így van, rengeteget segít, akár a vállalkozásban, de leginkább a háztartásban, emellett számíthatok rá, nincs kellemetlenségem abból, hogy esetleg a családját, vagy a barátait előrébb helyezi, stb.

Egyszerűen ez a bicskanyitogató stílusa zavar, ami időnként mindenkinél belefér, de lassan ez napi szintű,időnként elköltözik, bár a kapuban rájön, hogy igazából nincs hova mennie, meg ilyesmi. Ilyen színpadias jelenetek vannak, ami számomra nagyon fárasztó és hát minden ilyen alkalom egy kicsit redukálja az iránta érzett elkötelezettségemet.



2017. ápr. 6. 11:57
1 2 3
 21/22 anonim ***** válasza:
100%

"visszapofázás, fintor, meg a többi női hülyeség. " -

VISSZApofázik? Még ilyet! Hát ne pofázz neki, meg ne akard nevelni!

Vagy az apja is vagy? Egy felnőtt embernek természetes tevékenysége a munka, hiba volt erről lebeszélni.

Akkor is hiba volt, ha emiatt nem tudtad minden este megdugni.

Most az a dolga, ha jól értem, és nem elégedett vele.

Azt megértem.

2017. ápr. 10. 09:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/22 anonim ***** válasza:
Egy rendes felnőtt ember nem szereti hogy eltartva legyen. Szerintem ez a frusztráció kiváltó ok. Menjen el dolgozni, s akkor megnyugszik hogy nem tőled függ az élete, s te sem kell úgy érezd, mindenért te adod ki a lelked.
2017. ápr. 10. 11:31
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!