Haverok kontra a párunk?

#10 Ha a testvéremként szeretem a barátomat, és viszont, akkor az a barát nem fog eltűnni mint szürke szamár csak azért, mert időközben változott az életmódunk. Egy ilyen barát megérti azt, hogy párja van az embernek, és a pár előbbre való - nem hisztizik ovis módjára azért, amiért már nem heti háromszor van kanbuli, mint addig.

Sőt, egy ilyen barát nem fúrja a barátja nőjét, hanem örül a másik boldogságának.

Egy ilyen barátság nem kopik el akkor sem, ha ritkul a kapcsolattartás a változások miatt.

Azok, akikről a kérdező írt, semmiképp sem sorolhatók az általad jelzett testvériség-barátság kategóriába.

És csak hogy tudd: a nőknek is lehetnek őszinte barátságaik és felszínes "barinők"/haverok, ugyanúgy, mint a pasiknál.

Az ilyen "válaszolóknak" kudarc a szerelmi élete és épp nőgyűlölő korszakban vannak. Sajnos a trollkodással élik ki a frusztrációjukat, ami rettenetesen káros, ha valaki komolyan veszi őket.

Nem lenne szabad ennek ennyire burjánzania. Interneten keresztül halálba is lehet kergetni egy gyengébb idegzetű embert (ezzel csak azt mondom, hogy a szavaknak komoly ereje van, mégha csak fórumozol is).

De ezekről az emberekről csak ennyit lehet mondani, nincs más vagy összetettebb oka. A rossz vagy nem létező szerelmi életük frusztrációját vezetik le.

Egyrészt, ez vigasztalás egymás felé. Másrészt, ha már akkora probléma van, akkor tényleg a haverok lesznek a fontosabbak.

Én azt mondom, hogy egy pár barát is legyen. Nekem ebből még sosem volt problémám. A barátaim megértették, hogyha a barátnőmmel akartam lenni. A barátnőim megértették, ha a barátaimmal akartam lenni. Ahol ebből probléma van, ott sokszor az egész kapcsolattal probléma van. Pl. más mennyiségű időt töltenének együtt a felek, a srác túl sok időt tölt a haverokkal és elhanyagolja a barátnőjét vagy a barátnő nőne a srác fejére és túl hisztis.

Mégis azt kell hogy mondjam, hogy a barátaimban jobban megtudok bízni, mint egy barátnőmben. És a barátnők eddig tényleg jöttek-mentek, de a barátaim maradtak.