Te mehgaragudnál a párodra, ha küldene dolgozni?

Nekem az a természetes, hogy dolgozok, és nem keresek kifogásokat. Vagyis engem küldeni se kéne, sőt, ha ő a városban él régóta, és vannak ismerősei, én kérném, hogy kérdezzen körbe, hátha tudnak valahol felvételről.

Tudom, hogy rohadtul le leszek pontozva, de neked még nem való az együttélés senkivel, ha neked ez nem egyértelműen azt jelenti, hogy közösen tesztek le mindent az asztalra, és elvárod, hogy eltartson.

Ráadásul helyből találok neked 12 újságcikket, amin azon keseregnek a munkáltatók, hogy emberhiány van, és én sem emlékszem olyan időszakra, mikor ilyen gyorsan el lehetett helyezkedni, mint mostanában.

Eszembe nem jutna addig odacuccolni a másikhoz, amíg nincs saját keresetem, és nem kifogás az idegen város. Nagyon sokan keresnek máshol munkát, és aztán utána még kínlódnak még mire albérletet találnak, mert az viszont nincs. Neked ott a lehetőség, hogy van hol lakni, már "csak" munkát kellett volna találni, mielőtt beköltözöl.

A párod helyében nem rágnám sokáig a füled, főleg ilyen hozzáállással, úgy kivágnálak, mint a hasmenéses macskát!! Mi haszna együtt élni így valakivel? Csak a szex miatt senki se fog etetni és ruházni életed végig, főleg ha sza.rul is áll anyagilag.

Na még az kéne, hogy dolgozni küldjön.

Nem azért vettem feleségül, hogy ilyen hajmeresztő dolgokat találjon ki.

az új környezet mindig elég komoly vízválasztó.

sajnos nálunk is így van, megingott a bizalom a kapcsolatunkban.

Neked alap, hogy tartson el? Mondd, normális vagy?

Teljesen természetes, hogy elküld dolgozni, mert hacsak nem programozó, vagy hasonló a végzettsége, akkor olyan nagyon nem keres ám jól.

Én ki is tennélek, ha semmi hajlandóságot nem mutatnál, hogy melózni menj - ha nem vesznek fel, az más.

Én külföldről jöttem vissza és itthon tök más a munkapiac, mint ahonnan jöttem. Összeköltöztem párommal albiba, hogy együtt legyünk, és hiába van szakmám, sajnos abban nem tudtam rajtolni. Így az életem "WC-s néniként" kezdtem. De mindig az lebegett a szemem előtt, hogy ahhoz, hogy a közös életünket fenn tudjuk tartani ahhoz bizony pénz kell. Külföldről persze hoztam haza tartalékot, de először is nem akartam, hogy azt feléljem, másodszor nem akartam feladni a kapcsolatunkat sem.

Így külföldről megbecsült irodai asszisztensből lettem, wc pucoló. Nem szégyelltem. Nehéz az élet, de ha nincsenek lehetőségeid akkor az elsőt kell megragadni, ha van igényed a fejlődésre, úgyis ki fogsz törni ebből. Ahogy én is elő lettem később léptetve szobalánnyá, majd esküvői szervezővé.

De végül találtam más helyet ahol jobb dolgozni, úgyhogy el is mentem máshova.

Én a mai napig keresem a helyem, lehet hogy a karrierem nem olyan mint a nagykönyvi verzió, de nekem első a kapcsolatom, ahhoz fenn kell tudni tartani magam. Aztán ha ez megvan akkor igyekszem úgy helyezkedni, hogy a munkám olyan legyen, ahol jól érzem magam. Szerintem nagyon sokaknak nem jön össze az álomélet, de az nem jelenti azt, hogy otthon kell ezen sírni. A karrier építésnek több lehetősége is van. Ha az egyik nem akar összejönni, akkor a másikat kell megragadni.

Miért lennél lepontozva #3????

Teljesen igazad van!

Tudod,kérdező,ha ezen múlna,gondolkodás nélkül beállnék pultba legalább kisegítőnek,konyhai kisegítőnek,árufeltöltőnek,vagy bármi,ami tisztességes munka és pénz van belőle. Igen,kevés! De a 0 forintnál pont a fizetéseddel több!

Mert ez tudod hova fog vezetni? Elmondom! A párod kikészül idegileg,túlórákat vállal,semmihez nem lesz energiája,szétforgácsolódik lelkileg és fizikailag egyaránt.

Ès ne magyarázd meg,hogy nem találsz munkát! Legalábbis én nem fogom elhinni. Ugyanis én egy kis községben élek,holnaptól kb. 10 helyen dolgozhatnál.

Ja,és persze ha a párod hulla és úgy fog járni,ahogyan fentebb felvázoltam,te leszel a legjobban felháborodva. Mint már most is.