Miért ítélik itt el sokan azokat a nőket, akik nem dolgoznak, és úgymond a párjuk tartja el őket?

En nem itelem el ezeket a noket, de en nem ereznem magam jol, ha "eltartott" lennek. egyreszt a mai vilagban felelotlenseg, masreszt en sajat magam ereznem rosszul es haszontalannak magamat, h csak otthon ulok es kvazi kiszolgalom a ferjemet. Jelenleg van allasom, jol keresek es emellett is el tudom latni az otthoni teendoket.

Talan csak akkor itelem el ezt, ha a no, akit eltartanak, itelkezik vele ugyanolyan szituban levo masik norol. (Pelda: ismerosom egy nala 40 evvel idosebb foszerhez ment hozza - nem titkolta sosem, h a penz miatt tette. Viszont ahelyett, h befogna a szajat, negativ velemenyt nyilvanit mas, hasonlo helyzetben levo nokrol, sot kritizalja azokat a noket is, akik dolgoznak. Na, ez gaz!)

Szia!

Jelenleg èn is "kitartott" vagyok. Befejeztem a sulimat, amíg tanultam addig alkalmi munkákat vállaltam, hogy ne menjen a meló a tanulás rovására (volt már ilyen). Mivel 11 ève èlek stabil kapcsolatban, ìgy nem èreztem úgy, hogy kitartott lennèk. Most jelenleg munkát keresek, állásinterjúkra járok. Mivel közös kasszán vagyunk, így sosem volt probléma abból, hogy nem tudok magamnak megvenni valamit. Amikor dolgoztam akkor is beraktam a teljes fizumat a dobozba, abból vettünk el ha kellett valami, senki nem kérte számon a másikat, hogy mire költött éppen.

Viszont most hogy itthon vagyok, folyamatosan van valami dolgom. Mosok, takarítok, főzök, kifestettem az előszobát, hurcolom a kutyát az állatorvoshoz, intèzem a hivatalos ügyeket. Kb semmire nincs időm, ebèd után pihenek egy kicsit, aztán folytatom. :D

Otthon ülő feleségből sokféle van.

Van, aki nem akar dolgozni, mert lusta, és tanulni is lusta volt, nincs is szakmája.

Van, aki 2 vagy 3 gyermeket nevel, a 3 az már elég rendes indok.

Van, aki eljött az előző munkahelyéről és még munkát keres..

Van, aki tanul.

Van, aki megél abból, hogy van pl bérbe adott lakása, más ingatlana.

Nem lehet általánosítani, sokféle élethelyzet van, aki lusta és annak ellenére nem megy el dolgozni, hogy nyomorognak, mert a férj fizetése semmire se elég, azt én elítélem, a többi lehet akár jó döntés is, lehet átmeneti a dolog, stb. Szerintem általában igaz az, hogy egy nő akkor tud kiteljesedni, ha nem csak a 4 fal között éli le az életét.

Mert felelőtlennek és lustának gondolom őket.

Ha a férfi hirtelen ott hagyja mit csinál? Vagy ha ő szeret ki a férfiból? Miből lesz nyugdíja? Mi van ha a férjével bármi történik? Vagy ha szimplán csak felőnek a gyerekek és nem lesz ki felett tyúkanyóskodni, akkor miből fog állni a napja?

Sajnos nem egyre láttam már példát, és bizony több olyan ismerősöm van, aki 50+ évesen kénytelen volt elmenni takarítani meg szórólapozni, mert a férje meghalt, vagy elváltak. Minél tovább esik ki valaki a munkaerőpiacról, annál nehezebben fog munkát kapni, a nők esélyei 35 felett amúgy is nagyon csökkennek. Gyakorlatilag függő életmód ez, teljesen függ a férjétől, nélküle szó szerint éhen halna, mert ki venne fel pl. egy 45 éves nőt nulla szakmai tapasztalattal? Max minimálbéres munkákra. És ezt nem fogja fel a sok kitartott "mi aztán nagyon jól megvagyunk a férjemmel, senkinek semmi köze hozzá, hogy dologzok -e, biztos csak irigyek" féle nők. De most komolyan, akkor mi van ha nyugdíjas korukban hal meg a férj? A nőnek akkor konkrétan nulla jövedelme lesz? Ebbe senki nem gondol bele? Nekem tényleg tök mindegy ki mit csinál, ha boldog, akkor hajrá, de fel nem foghatom, hogy hogyan lehet valaki ilyen hülye, hogy a teljes életét rábízza egy másik emberre. Ez így nem egy egyensúlyban lévő kapcsolat. Mert persze, lehet mondani, hogy "dehát az én férjecském sosem érezetei velem, hogy ő keresi a pénzt, minálunk aztán minden közös", de ettől függetlenül a férj bármikor megélne egyedül is, a nő meg mehetne az utcára a férje nélkül. Így akárki akármit mond, ez így egy alá-fölé rendelt viszony. Szóval iszonyatosan felelőtlennek és butának tartom őket ezek miatt.

A másik a lustaság. Ilyenkor mindig jönnek a kitartott hiper háziasszonyok, hogy ők márpedig dolgoznak, és a háztartás vezetése egész embert igénylő feladat. Erre én csak azt tudom mondani, hogy a legtöbb ember nő, férfi, képes rendes munka mellett elvégezni, szóval ha valakinek ehhez tényleg egy egész nap szükséges a hét mind az öt napján, az valamit nagyon szarul csinál. Tegyük fel, hogy egy óra főzés, egy óra takarítás, egy óra vásárlás, egy óra kertészekdés. Ez még mindig csak 4 óra lenne, és ezeket ha ügyes az ember, hétvégén simán elintézni, hétköznap meg lehet elővenni a fagyasztóból a kaját. A kutyaszőrt összehúzni nálunk kb 5 percet vesz igénybe, pedig nagy házunk van. Tényleg aki háziasszony, és úgy gondolja, hogy a teljes értékű munkát végez, az írjon már nekem egy napirendet, hogy mi a francot háziasszonykodnak egész nap, mert tényleg érdekel. Én és még a legtöbb ember ezt rendes meló mellett csináljuk, innentől kezdve lustának tartom azt, akinek meg ez jelenti minden hasznos tevékenységét.

Természetesen kivételek vannak, ezt most a tartósan évek óta otthon csücsölő nőkre értem, nem azokra, akik nem vállalják el az első wc pucolói állást, és ezért egy ideig otthon vannak. Vagy pl. vidéken egy nagyobb területen, ahol vannak állatok meg növények, amikkel munka van, az más. Ott elhiszem, hogy keményen kell melózni, de az termelő tevékenység is, hasznot hoz a házhoz.

A másik a kisgyerekes anyukák. De szerintem itt is van egy határ, a legtöbb kitartott anyuka mellett felnőtt ismerősömön azt látom, hogy sokkal elkényezetetbbek és önállótlanabbak. 14 éves srácnak reggel még az anyja csinálja a szendvicset, 16 éves srácnak az anyja rakja rendbe a szobáját, 24 éves egyetemsita lány nem képes egyedül tanulni, meg egyéb ilyen nyalánkságok. Azért egy iskolás már bőven nem igényel állandó felügyletet, de előtte sem feltétlen az a legjobb, ha folyton az anyja szoknyája melett ül.

Mellesleg a munkahely szocializációs szempontból is fontos. Ha az ember lánya csak a teszkóba meg az oviba jár el évekig, akkor könnyen babbócamamóca-féle ősasszony lesz, akinek az élete csak a gyerek és a háztartás körül forog.

Az pedig külön idegesítő, mikor azt hiszik, hogy azért ellenszenvesek sok embernek, mert irigykednek rájuk. Nem vagyok irigy. Mire lennék? Arra, hogy egyedül életképtelenek? Arra, hogy nem lesz nyugdíjuk? Én nem tudnék tükörbe nézni, ha egész nap csak otthon ülnék.

Nem gondolom azt, hogy erre az állapotra épeszű ember irigy lenne. Mégis mi a bánatra? Ez a dolog arról szól, hogy aki otthon marad valamilyen nyomós ok nélkül, szóval szimplán csak nem akar dolgozni, az kiszolgáltatott helyzetbe kerül. Szakítás, válás esetén nem lesz se munkatapasztalata, se nyugdíja se semmije.

Az arra hajlamos férj irányításmániássá válhat, hasonló szöveggel mint a szülők a kamasz lázadozó gyerekeik esetében "amíg az én kenyeremet eszed, addig azt csinálod amit én mondok".

Én nem is igazán elítélem hanem egyszerűen ostobának tartom az ilyeneket, és ennyi. De mindenki úgy szúrja el az életét, ahogy akarja.

Én picivel több mint 1 évet voltam munkanélküli. Bevallom élveztem a pihenést, azt hogy sok időm volt magamra, hogy nem kellett korán kelni, hogy órákig olvashattam, a hobbimmal foglalkozhattam, sorozatot nézhettem, még a házimunkát is megszerettem és egy percig nem unatkoztam:) A férjem külön kérte, hogy ne vállaljak el minden szart, csak olyan munkát ami nem ütközik az ő beosztásával, szóval hogy hétvégén és ünnepnapokon ne kelljen dolgoznom. Illetve wct pucolni, takarítani ne menjek el. Ezért nagyon hálás vagyok neki.

De amint lehetőségem volt, már mentem is dolgozni, mert ez nem egy szerencsés helyzet, akkor sem, ha a férj támogatja a feleségét. Hisz a mai világban már nem nagyon van biztos munkahely, simán kirúghatnak bárkit, és akkor ott a gond. És jobban is érzem magam dolgozó nőként.

Akit más ember tart el, az élősködő. Lehet ezt szépíteni, de attól még az marad.

Nyilván pici babával szerencsésebb otthon lenni x ideig, van amikor az ember átmenetileg munkanélküli, beteg vagy még gyerek és ilyenek...de más mentséget nem találok a htb szerepre ezeket leszámítva, csak hogy lusta kitartott dög!