Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Másoknál hogy van a veszekedés? Mit érdemes elnézni?
Sziasztok, érdekelne, hogy másoknál hogy van a veszekedés, mit érdemes és mit nem elnézni? én már nem vagyok egy mai csirke, nagyon-nagyon ideje családot alapítanom, és elvileg sikerülhet is. A barátom általában kedves, vidám, de vannak olyan pillanatai, szerencsére nem sűrűn, hogy úgy érzem, teljes szívből utál. Nem bánt vagy ilyenek, nem üvölt, de valamivel kihozom a sodrából, amiről én totál nem tehetek, mert kiszámíthatatlan, hogy mitől kerül ilyen hangulatba, és akkor tényleg nagyon gáz. Nem mondom, hogy sokszor van ilyen, de párhavonta előfordul, hogy nagyon érzem, mennyire utál ilyenkor, annyira rideg és utálatos, lekezelő vagy hogy mondjam. Nos, ami nem jó, hogy én emiatt érzem, hogy eltávolodok tőle, még ha az esetek 99%-ában kedves is meg aranyos. Főleg, hogy azt sem értem, mitől kerül ilyen hangulatba, miközben együtt csinálunk valamit.
Mivel arról van szó, hogy összekössem-e valakivel az életemet, vagy pedig keressek tovább a vakvilágba, mikor tiktakol a biológiai órám, hát érdekelne, másoknál is van-e ilyen, érdemes-e elnézni az ilyesmit. Én magam elég békeszerető típus vagyok, sosem veszekszem, sosem kiabálok, és persze ideálisnak látnám, ha a társam nyugalmára is számíthatnék bármikor.
válasza:Néha összepattanunk, igen. Néha az is előfordul, hogy vmelyikünk átmegy cinikusba. De általában amint észrevesszük és konstatáljuk, hogy ez már erős; szinte azonnal bocsánatot is kérünk egymástól.
Néha vannak feszkósabb időszakok.
válasza:nincs veszekedés! eredményes vita van nálunk.
asszertív-erőszakmentes kommunikációval, mindig konszenzusra-kompromisszumra jutunk :)
válasza:de jó neked 66%-os, és hol találtál ilyen férfit? nálunk is általában jól mennek a viták, de ezekkel a hangulatutálkozásokkal nem tudok mit kezdeni, mert nincs igazi OKA ezeknek a dolgoknak, nem azért van, mert valamiről vitatkozunk, vagy mondjuk én megbántanám, stb. hanem csak úgy jönnek.
A többire is reagálni fogok, csak most mennem kell dolgozni!
válasza: válasza:Amiről írsz, azt úgy hívják a pszichológiában, hogy passzív agresszió. OKA mindig van, csak te nem tudsz róla, mert a párod nem mondja el, és ez a baj.
A passzív-agresszív emberek kedvesek, figyelmesek (már-már megfelelési kényszeresek), nem vállalják fel a problémákat, a nyílt konfrontációt, hanem magukban őrlik, és egy idő után az általad leírt módokon nyilvánul meg, te meg csak állsz és lesel, hogy mi a gond, hiszen nem mond semmit... (Tipikus megnyilvánulási formái a passzív agressziónak továbbá, hogy "elfelejt" dolgokat, amiket megígér; vagy úgy mozgatja a szálakat, hogy neked valamilyen kellemetlenséget okozzon. Nem szándékosan, nem győz elnézést kérni, mégis nagyon rosszul érzed magad.)
Az én párom is ilyen VOLT. Szerencsére már megtanulta, hogy mindenki jobban jár, ha nyíltan elmondja, ha valami baja van. Akkor lehetőségünk van megbeszélni és megoldani a problémákat. Ha azonban magában őrli, akkor csak gyűlik a feszültség és egyre inkább eltávolodunk egymástól.
A gond az, hogy a jelek szerint te is konfliktuskerülő vagy, nem tudom, mit tudnál kezdeni azzal, ha a párod jelezné a felmerülő problémákat. Pedig hosszú távon a szőnyeg alá söprés rosszabb, mint az időnkénti (higgadtan kezelt) konfliktus.
Köszönöm szépen a sok bölcsességet, van min gondolkoznom. Próbálom vele megbeszélni most ezeket a dolgokat, de egyelőre még nem jutott rá igazán idő. Már persze egyébként beszéltünk ezekről a "rohamairól" de eddig nem sok sikerrel, vagy legalábbis nem szűntek meg ezek a dolgok. És én nem értem persze, hogy mitől jönnek, hiába beszéltünk róluk. Ő mond valamit, hogy én mit csináltam, amire ő ideges lett, de ezek jelentéktelen dolgok, amiktől egyáltalán nem kellene idegesnek lenni, és sosem olyan dolgot mond, amit én szándékosan csináltam volna, de még csak hibának sem lehet mondani ezeket a dolgokat. Sőt, legtöbbször olyankor van, amikor segítek neki valamiben, és őszerinte "nem jól" segítek.
Én jelenleg nagyon érzem, hogy eltávolodtam tőle a legutóbbi ilyen eset után.
Az állatokkal, gyerekekkel nagyon jól bánik, ezért is gondolom, hogy jó apuka lenne.
Nem vagyok szerintem konfliktuskerülő, hangot szoktam adni annak, ha valami bánt, csak kiabálni, veszekedni nem szoktam.
válasza:A veszekedés SOHASEM normális.
Néha mi is osszekapunk, olyankor ingerultebben, szurosabban válaszolunk, de pl.a hangunkat nem emeljuk fel. Viszont még aznap - ha lehetoseg van, azonnal - megbeszeljuk a problémát, mert nem jo nehezteléssel elválni.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!