Összeköltözés. Ti kinek adnátok igazat? Szerintetek érdemes folytatnom vele?

25/L vagyok. Barátommal (24/F) 7 éve vagyunk együtt, most jutottunk el odáig, hogy jó lenne összeköltözni. (Azért haladunk ilyen lassan, mert még gimisek voltunk, mikor összejöttünk). Hetente 1x találkozunk csak a 7 év alatt, pedig közel lakunk egymáshoz (szomszéd falu). Ezt sem értettem soha...

Kicsit írok az előzményekről is, hogy jobban megértsétek:

Ő most kezdett el dolgozni 3 hónapja (eddig tanult). Szerencsére sikerült elsőre jó állást találnia, jól is keres.

Én 3 éve dolgozom, ebből 2 évet lehúztam egy multi cégnél, ahonnan nagyon örülök, hogy sikerült eljönnöm, (aki dolgozott már gyárban, az tudja, miről beszélek, semmit nem engednek meg ott, emberek estek össze a szalag mellett, nekem is volt egy balesetem ott más ember figyelmetlensége miatt majdnem meghaltam, hétfőtől szombatig dolgoztunk ebből 3 nap 12 óra, semmi életem nem volt, alig láttam a családom is). Aztán találtam másik állást egy irodán. Itt egy éve vagyok, igaz, nem keresek olyan jól, mint előtte, de nyugodtan vagyok, és ez megfizethetetlen számomra. Nagyon becsülöm és szeretem is a munkám, kollegáimmal is jó a kapcsolatom.

Nekem nem lenne kifogásom az ellen, hogy ő hozzánk költözzön, vagy én hozzá., hogy meglássuk, milyen együtt élni,(lakva ismerni meg a másikat igazán) ne akkor kelljen rádöbbenni, hogy nem működik, mikor már minden kész. Barátom ezt nem szeretné. Pedig lenne hely itt is, ott is. Ő teljesen külön szeretne menni lakni, hitelt felvenni és abból házat venni, én viszont ezt nem szeretném! Nekem már van egy házam (örököltem), az édesanyámmal ketten élünk benne, nem fogok házvásárlásra hitelt felvenni...Nagy a ház, elférne Ő is itt.

Ami különösem rosszul esik tőle, hogy bele akar rángatni ebbe a közös hitel dologba, olyan árakat mond, hogy csak pislogok rajta, 10 milliót gondolt, havi 100 ezres törlesztéssel. Pedig mondtam már neki, hogy én ebbe nem megyek bele. Illetve olyat is mondott, hogy ő csak akkor hajlandó velem összeköltözni, ha ott hagyom a jelenlegi munkám és keressek minél több pénzt, menjek gyárba...(amíg gyárban dolgoztam, azért nézett le, most meg azért, mert kevesebbet keresek mint ő).

Rájöttem, hogy nagyon anyagias, mindig csak a pénzzel van elfoglalva, most is inkább bement túlórázni a pihenőnapjain, úgy, hogy két hete nem is látott engem. Egyre undorítóbb számomra, hogy ilyen pénzéhes lett, mindenkit lenéz maga körül. Értem én, fontos a pénz, mert abból élünk, de ő nagyon nagy túlzásokba esik.

Most pl. autót akar venni, utána el szeretne jegyezni, gyémántgyűrűvel. Mire ezekre összeszedi a pénz, már 8-9 éve leszünk együtt, és még ki sem próbáltuk az összeköltözést. Nézegettük a gyűrűket, láttam milyen árak vannak...Mondtam neki, hogy semmi szükség gyémántra, ha egy bizsuval jegyezne el, attól is boldog lennék, inkább tegye félre azt a pénzt. Mióta dolgozik, azóta csak erről tud beszélni, hogy milyen kocsit vegyen magának, meg hagyjam el a munkahelyem, úgy beszél, mintha mindenhol munka lenne, nem könnyű munkát találni, JÓT meg főleg. Meg sem kérdezi, hogy vagyok, hogy telt a napom, csak a pénzt irja hetek óta, gyomorforgató.

Olyanokat mond, hogy nehogymár minden az ő pénzéből menjen, biztos ki akarom használi. SOHA semmit nem kértem tőle, hogy vegyen nekem ezt vagy azt! Ami kell, megveszem magamnak. Még régebben volt az, hogy hozattam vele a boltből üdítőt, elfelejtettem aznap kifizetni, és ordított velem hogy képzelem ezt..

A barátaim nekem adnak igazat, és a család is. Szerintetek érdemes ezt folytatni? Nagyon szeretem, szerettem, de nem vagyok benne biztos, hogy egymáshoz valóak vagyunk..Nagyot csalódtam benne, a pénz teljesen elvette az eszét. Úgy érzem, nem vagyok vele boldog, alig találkozunk, ha beszélgetünk is csak ezekről tud szólni. Nem szeretném elrontani az életem olyasvalaki oldalán, aki ilyen. A sok együtt töltött év tart vissza, hogy megbánnám a szakítást, első szerelmem.

Bocsi, ha hosszú lett, de már ki kellett adnom magamból. Csak normális válaszokat szeretnék!