Van itt más olyan is aki mikor összeköltözött a párjával nem tudott főzni? N/21

Ennyi idős voltam, amikor összeköltöztem a volt barátommal, mint te.

A szó szoros értelmében én sem tudtam főzni. Azaz ha szerettem volna elkészíteni valami meleg ételt, ahhoz recept kellett. Semmi rutinom nem volt. Rántottát csinálni, húst, zöldséget kirántani és kisütni tudtam, szóval egy-két alap ment, de több nem, mert nem voltam rászorulva. Még a rántást és a habarást is könyvből, internetről olvastam, tanultam meg.

Annyi volt, hogy odamentem, nekiálltam és megtanultam szép lassan. Csak gyakorlással megy, másképpen nem. Mindig sokat kóstoltam az ételt, sütés vagy főzés közben is, hogy a fűszerezés is menjen. Ha valakinek volt valami trükkje, azt ellestem, ezek is sokat segítettek.

Nem egy ördöngösség, de úgy tanulod meg, ha csinálod.

Őszintén szólva én meglepődöm azon, hogy egyesek mennyire nem tartják fontosnak, hogy a párjuk főtt ételt egyen egy nap. De még hagyján a párom, még én magam is szeretek azért egy nap egyszer főtt kaját enni. Én pl. el nem viselném, ha a barátom mindennap babkonzervet vacsorázna, mikor főzhetnék is neki (főleg ha fizikai munkát végez). Arról nem is beszélve, hogy sokkal jobban megéri főzni, mint mindennap rendelni valahonnan.

Nem kell úgy felfogni a főzést, mint valami egetrengető nagy dolgot. Van egy baromi jó szakácskönyv, még anyukám ajánlotta, a családban a nők kezéről-kezére jár, ez a Horváth Ilona féle szakácskönyv, amiben minden fontos kaja benne van. A fontos kaja alatt pedig nem a nagyon vegán, nagyon paleo kuszkusszal leöntött bulguros padlizsános articsókás chiamagos tofut értem, hanem az igazi, magyaros kajákat: pörkölt, húsleves, palacsinta, piskóta. És a recepteken kívül még nagyon sok fontos tanácsot tartalmaz, mint pl. hogy mit tegyél, ha elsóztad a levest, hogyan maradhat friss a felszeletelt alma, stb...

Én nem tudtam főzni (szerintem még most sem tudok xD), de szívesen kísérletezek receptek alapján. Anyám sokat röhög rajtam, főleg, mikor olyan kérdésekkel is képes vagyok felhívni, hogy "ha egy evőkanál alapanyag kell, akkor azt mennyire púpozzam???" vagy hogy "mennyire legyen piros a paprikáskrumpli?" (true story :D), de szerencsére van annyi humorérzéke páromnak is, hogy nem akad ki, ha elrontom a vacsit - cserébe én sem sértődök meg, ha közli, hogy ez bizony nagyon gáz lett. :)

Hidd el, senki sem születik főszakácsnak, a párod hozzáállása szerintem meg tök jó. Ha kísérletezni szeretsz, akkor nagy gond nem lesz, gyakorlat teszi a mestert. :)

Amúgy online receptkönyvek (nosalty és társai) sok jó ötletet adnak, én a legtöbb receptet ilyen helyekről szedem le, de érdemes egy-két szakácskönyvbe is beruházni.

Nekem pl anyám a fenti teljesítmények után vett egy Szakácskönyv kétbalkezeseknek c könyvet. Poénnak hangzik, de sok jó praktika le van benne írva. :)

Minden kezdő háziasszonynak ajánlom Horvát Ilona szakácskönyvét.

Egyszerűen megfogalmazott, könnyen értelmezhető, a magyar ízlésnek megfelelő és általában mindig kapható alapanyagokat tartalmaznak a receptjei . Én is ebből tanultam, a lányaimnak is ezt adtam, amikor külön költöztek.

Megtalálható az interneten is, de hasznos lenne könyv formában otthon tartani.