Mit tennétek helyemben egy rendetlen feleséggel? Értelmes, konstruktív válaszokat kérek szépen!

Negyven felé közeledünk, közel 10 éve élünk együtt és házasok vagyunk, most jön a második baba, szóval nem olyan egyszerű a helyzet, nem akarok elválni, ráadásul külföldön élünk, össze kell tartanunk, és alapjában más súlyos konfliktus nincs a kapcsolatunkban, de most úgy érzem, itt a vég, ezt nem bírom, és ide kiírom a bánatom, hátha érkezik rá konstruktív megoldás.

A bajom az, hogy borzasztóan rendetlen. (Mielőtt elvettem, akkor is tudtam, hogy ilyen, ő is tudja magáról, időnként beismeri, de NINCS változás évek óta). Hál Istennek, mondhatjátok, hogy ez a legnagyobb problémánk:) Én tartom el a családot (ha dolgozna, akkor sem élnénk meg a fizetéséből, ez itt így szokás, ezzel nincs bajom). De úgy érzem, jogosan várom el, hogy (ha már maga miatt nem?) akkor legalább az én igényem tiszteletbe tartsa, mivel együtt élünk. Pláne, mikor én is besegítek (most, hogy többet vagyok itthon én is) a háztartási munkákba.

Mire gondolok? Képzeljétek el, hogy egy lakás összes kacatját egy nagy kalapba teszitek, összerázzátok és egyenletesen szétosztjátok minden helységbe, jól kitöltve a rendelkezésre álló teret. Például a konyhaasztalon hetekig ott van egy arckrém, a karórája. A hálószobában egy bögre vagy a mosdó szélén a vízben ázik a hajgumija. A kád szélén 20 flakon porosodik. A gyógyszereket kilóra felhalmozza, mikor ezredjére megkérem, hogy pakolja el, 3 fiókba szétosztja (egyáltalán, mi a fenének ennyi gyógyszer????), miután bevásárolok, nem tölti fel a konyhai tárolórekeszeket, hanem a pincében ömlesztve tárolja és amikor a konyhában nem találja, akkor vesz újat (így lesz a halmozódás)... Az ablakokat egy év után sem tisztítja le (megelégelem és megcsinálom én), a gyerek könyvei összevissza (én vásárolok mindenféle könyvet, fejlesztő, lapozó, mondókás, stb) mire ő csak behányja a polcokra összevissza, anélkül hogy legalább polconként csoportosítaná, ha már nem tesz erőfeszítést a külföldön nehezen hozzáférhető mesekönyvek beszerzéséért. Nála az elpakolás az, hogy begyömöszöli nem látható helyekre (fiókba, szekrénybe) a kacatokat de én ettől ugyanúgy (és ő se) nem találok semmit! Sorolhatnám, de a lényeg, hogy megőrülök a kacatoktól és az összevisszaságtól. És úgy érzem vagyok olyan rendes férj (foglalkozom a gyerekkel, milliókat hozok haza, sokszor főzök, bevásárolok, takarítok, a családomnak élek, csak dolgozom és a család, ennyi az életem), hogy tiszteletbe tartsa az igényem, hogy rendszerezve, átláthatóan, tisztán tartsa következetes módon a lakást. Ne csak akkor, amikor kiborulok és lepakolok pár polcnyi összevissza cuccot a földre, és akkor mint a kisangyal rendbeteszi, hanem idővel megőrizze, vigyázza a rendet, és akkor elég akár évente is rendet rakni! Úgy élünk, mint egy putriban a lomok között. Nem, nem katonás rendet várok el, csak rendszert és negyed ennyi porfogó kacatokat! És nem várok el többet, mint amit én is megteszek. És az se zavar, ha a gyerek 5 játéka és egy doboz legó van beterítve a nagyszobában. De az igen, ha 1 hónap múlva már 20 játék és a legó mellett a vonatkészlet meg a zsírkréták is a földön vannak, úgy, hogy egyikkel sem játszik már hetek óta. Szóval egy nagy adag lustaságot és igénytelenséget látok benne, és nem akar változni. És mivel ennyi idősen nem tud egy ember változni, kétségbe vagyok esve, mert én ezt a harcot nem akarom. Komolyan úgy érzem, az lenne a legjobb, ha külön élnénk. Mikor elutazott pár hétre az anyukájához, az alatt tiptopp volt a konyha nálam, minden edénynek megtaláltam a helyét, egy fél nap alatt puccba vágtam a lakást és ez a rend érzet annyira megnyugtatott, mint amennyire most felbosszant a rendetlenség körülöttem. Ti mit csinálnátok helyemben? Én legszívesebben elutaznék pár hétre egy jó könyvvel egyedül és majd ha fotóval bizonyítja, hogy rendet tett az egész lakásban, visszajönnék... kár, hogy ez is csak fél évig tartana.