Normális, elfogadható az ha a párod 2 napra eltűnik a haverokkal "kanos" szabadtéri főzőcskére, fürdésre és nem ad magáról életjelet?

Hazajon, hagyd ott, de azonnal! Ezt a szerencsetlen srac erdekeben irom, nehogy akar egyetlen extra napot toltson egy ilyen elkenyeztetett, korlatolt, onzo pcsaval.

A tobbiek probaltak felnyitni a szemed, hogy mennyire rosszul latod a dolgot, de lathatoan annyira beszukult az agykapacitasod, hogy keptelen vagy normalis ember modjara gondolkodni. Nem csoda, hogy egy rohadt smst sem akart kuldeni, hiszen orult, hogy vegre legalabb 2 napja nem rolad szol.. A hazisarkany iskolapeldaja vagy, ne is csodalkozz, ha egyedul fogsz megrohadni, az ilyen meg is erdemli.

Látod, pontosan erről volt szó korábban. A büszkeséged fontosabb, mint az, hogy rendben legyen a kapcsolatod. Vagy éppen az aggodalmad azért a pasiért, akit állítólag szeretsz...

Értem én, felelőtlen a csávó, mert délután van, és még mindig sehol. Kiakasztó, ez jogos. Szerintem én is kiakadnék a helyedben, ha szó nélkül sok-sok órát késik.

De tudod, normális esetben ez úgy működne, hogy felhívod, és rákérdezel, hogy hol a jó fenében van még mindig. Ha mérgesen, hát mérgesen, mert ha azt ÍGÉRTE, hogy délelőtt megy haza, akkor jogos az elvárás, hogy szólnia kellett volna.

Semmi értelmét nem látom annak, amit csinálsz. Nem tudod, mi van vele, de csakazértsem vagy hajlandó felhívni, mert hát ő ment otthonról, és különben is.

Tegyük fel, csak egyetlen pillanatra, a legrosszabbat. Hogy mondjuk azért nem ért még haza, mert történt valami, és még nem jutottak el odáig, hogy szóljanak. Akkor te majd kedvesen vállon veregeted magad, hogy milyen jól tetted, hogy nem hívtad fel, mert legalább megtanulta, hogy legközelebb be kell jelentkeznie...?

Ugye, hogy nem?

Értem én, hogy ki vagy akadva, de miért jó az amúgy is meglévő problémát puszta szeszélyből még tovább érlelni? Jobban fogod magad érezni, ha a morcos duzzogás helyett házrengető balhé lesz, ha végre hazatalál a pasi?

20 eve is mentek a psik egyedul pecazni

Sot 100 eve is vadaszni

Butasag azt gondolni hogy regen egyutt mentek mar nagyapam is ment pecazni egesz hetvegen haverokkal.

Nagymama sem izgult egyetlen feltetel volt hogy ne reszegen erjen haza.

Látod, és még most is csak azt keresed, hogy hol lehet kötözködni. :( Nyilván, a párod felböföghetett volna egy bocsit legalább, ebben tök igazad van. Viszont most elég konkrétan megkaptad rá az engedélyt, hogyha legközelebb ilyen van, akkor hívhatod bátran - ha őt nem érdekli, mit szólnak a haverok, akkor téged miért érdekel?

Egyébként azt megkérdezted, megkérted, hogy legközelebb kifejezetten a te kedvedért(!) az elején, odaérkezés után tegye meg, hogy rád csörög, hogy minden okés? Mikor még nem "szalad az idő"? Rávilágítottál arra kedvesen, hogy aggódtál érte, hogy esetleg baj történt? Jelezted felé, hogy máskor magától keres, és számodra ez a megszokott, a természetes? Megtetted mindezt anélkül, hogy leharaptad volna a fejét, amiért ilyen bunkó?

Értem, hogy támadásnak veszed, amit mondunk, és én részemről itt és most bocsánatot kérek, ha így gondolod. Ha kicsit nyersen is, de arra próbálok/unk mindössze rávilágítani, hogy az éremnek két oldala van. Érthető, hogy kiakadtál, érthető, hogy magyarázatot, bocsánatkérést vársz. De a dolog magja ott van, hogy az átlagférfi (és nekem úgy tűnik, hogy a te párod is) nem gondolatolvasó. Mivel máskor nem volt rá szükség, nem beszéltétek meg a bevett menetrendet, így számára nem volt probléma a felejtés (hogy ez mennyire illő egy kapcsolatban, ebbe ne menjünk bele, hiszen mindenkinél más ez, a korábbi válaszokból látszik). Neked nyilvánvalóan probléma az, amit tett - ami rendben is van, megértem, de az viszont már nincs, hogy ahelyett, hogy ezt a tudomására hoztad volna pl egy telefonhívás keretein belül, egész hétvégén magadban puffogtál, és elvártad volna, hogy magától tudja azt, amit te gondolsz, és amire eddig nem volt precedens. És magadban puffogsz még mindig, ahelyett, hogy lefixáltatok volna egy kompromisszumot az esetleges hasonló esetekre a jövőben.

Én azt mondom, hogy rágjátok ezt át még egyszer-kétszer, ha mindketten nyugodtak vagytok, vonjátok le a tanulságokat, és lépjetek tovább. Legközelebb pedig mindketten tudni fogjátok, mire készüljetek. :)