Mit csináljak? Mit kellene tennem? Miért érzem ennyire rosszul magam?

Tőlünk mit vársz?

Te is tudod, hogy a sráccal kell megbeszélned, h nem vagy boldog és kitalálni együtt, h mit tehetnétek.

Példák:

- új közös albérlet távol anyóstól

- munka megtalálása ott vagy közel, ahol a srácod dolgozik(együtt tudtok utazni, az is közös idő)

- türelem egymással, amíg ki nem alakul a felső kettő

- beszéljen az anyjával, hogy ne pofázzon, csak ha életveszélyt lát

...

Ne is haragudj, de mit vártál?!

Hogy a pasid napi 24 órában szórakoztat téged?

Vagy hogy odaköltözik hozzátok, (gondolom a szüleiddel élsz), és majd eltartod te őt?!

Gondolom, nem keres rosszul, az se biztos, hogy a ti környéketen lenne lehetősége. Neked, ha jól értem, se saját lakás, se munkahely. Tehát nem köt a lakhelyedhez semmi.

Figyelj, nem kért rá, hogy a lakásban ülj, felfedezhetted volna a környéket, megismerhettél volna hasonló korú csajokat, eljárhattál volna futni, és esetleg kereshettél volna munkát. Az osztrák határ mentén még mindig sok az álláshirdetés, mert aki teheti, kimegy a határ másik oldalára dolgozni, és sok helyre már lasszóval se tudnak embert fogni.

Nem hiszem, hogy olyan ördöngösség lett volna pár helyre beadni az önéletrajzod, és elmegy vele az idő rendesen, ha heti két-három interjúra eljársz.

Legrosszabb esetben ráhasalsz a németre (interneten rengeteg a segédanyag), és reméled, hogy hamar el tudsz te is helyezkedni határon túl.

Ha meg bármi bajod van, akkor előbb megbeszéled a pároddal, és nem viharzol haza, mint egy durcás kisgyerek.

Azt tudom neked tanácsolni, hogy egyrészt hanyagold még ezt az összeköltözős komoly, felnőttes életet, mert nem neked való, ehhez még éretlen vagy.

Másrészt, legközelebb ne 200 km-ről vadássz magadnak pasit, hanem a szomszéd utcából, és akkor nem kerülsz abba kényelmetlen helyzetbe, hogy oda kell költöznöd valakihez, aki eltart, amíg te unatkozol.

Hát ez elég sok sebből vérzik. Meg kellett volna beszélnetek, hogy kinek mit kell feladnia. Kinek jobb a munkája, amit nem érdemes ott hagyni? Melyik városban találhattok könnyebben albérletet, vagy melyik városban és kinek van saját lakása?

Gondolom drasztikus volt a szülőktől a leválás számodra, de meg kell magadat erőltetni. Én is beleestem ebbe a hibába, amikor elköltöztem otthonról, ha bármilyen problémám volt, menekültem haza, ennek pedig egy egyszerű pszichológiai oka van: a szülői házban, a szülők mellett te mindig gyerek maradsz és nem kell felelősséget vállalnod a dolgokért, hiszen "gyerek" vagy. Na, ezen kell szépen túljutni és nem minden csipcsup szarság sértés, bántalom miatt hazarohanni anyuékhoz, mert így sosem leszel önálló.

Amit tehetsz, hogy minél hamarabb elkezdesz munkát keresni, valamiféle társas kapcsolatot kialakítani, stb.

Igen, 2 diploma... nekem is annyi van, senki le se szarja.

Ettől nem lettél hasznosabb, ellenben Ausztriában le fogják szarni még ezt a kettőt is.

Valszeg pincérkedned kell majd de

1. az miért gond?

2. többet keresel majd úgyis

3. együtt jöttök, mentek éltek

4. mire számítottál pontosan, mikor megtervezted az odaköltözést?

És megkérdezhetem, milyen diplomákat sikerült annyi ésszel megszerezni, hogy nem vagy képes előrelátóan megtervezni egy teljes napot sem? :)

A két diplomád annyira se volt elég, hogy addig eljuss agyban, hogy előbb keress ott munkát helyben, és ha majd lesz, akkor költözzetek össze.

Vagy hogy ne unatkozz a négy fal közt.

Esetleg, ha már kell a diplomához nyelvvizsga is, miért nem próbáltál te is az osztrákoknál keresni valami munkát? (Tudom, tudom, nem pincérnek tanultál...)

Egyszerűen éretlen és gyerekes vagy, a viselkedésed nevetséges, és komolyan nem is értem, hogy miért panaszkodsz.

Te költöztél oda, unatkoztál, hazaköltöztél. A kapcsolatod kikukáztad, mert nem tudtad magad pár órára lefoglalni.

Az újrakezdéstől szerintem kár tartanod, mert ha a pasidnak kicsit több esze van, mint egy marék lepkének, akkor nem fog veled újra próbálkozni. Főleg úgy, hogy az anyját se sikerült megkedvelni, de legalább őt is magára haragítottad.

Egyébként sem értelmes dolog, amit csinálsz. Annyira nagy a szerelem, hogy felmondj, odaköltözz. De annyira nem, hogy elsőre hazarohansz, ha valami nem tetszik.

Igazán jó tanácsot a pasidnak tudnék adni.

Lehet, hogy ő elgondolkodna rajta, és nem hisztizne, ha nem olyan választ kap, amit hallani akart.

Én is hazamenekültem egy ilyen messze költözős történet után. Egyszerűen nem találtam a helyem idegenben, míg ő beilleszkedett, barátokat szerzett, a rokonai rendszeresen hozzánk jöttek "nyaralni". Nekünk rá is ment a kapcsolatunk erre.

Én úgy vélem minden eset egyedi, nem tudom a megoldást...