Mit érezhet? Mi van velünk? Mit csinálhattam rosszul? Mit kell tennem?

A barátommal másfél éve vagyunk együtt és most az a helyzet, hogy mostanság elég változókedélyű, és ebből kb két hete a semmiből lett egy nagy vitánk, utána elméletileg megbeszéltük, de kiderült, hogy mégsem sikerült teljesen, és belekeveredett (nem tudom, hogy csak e miatt vagy volt más is) egy durván mély dologba (drogozás). Azon a héten is találkoztunk, beszéltünk, mintha mi se történt volna, nem mondott semmit. Aztán a hétvégén úgy jött hozzám át, hogy hazudott nekem (mert nem tudtam, hogy belekeveredett), és segítsek neki kimászni a gödörből. Megbeszéltük, utána tartottunk egy rögtönzött beszélgetős, bulis estét a szomszédokkal (jófejek) stb, akkor úgy érezte, hogy minden jobb lett. Nem sikerült találkoznunk két napig, aztán megint kicsit viszontagságos napunk volt, furán viselkedett stb, aztán a héten azt mondta, hogy beszélt néhány ismerősével a kapcsolatunk helyzetéről, és ő eljutott oda, hogy megunt engem, nem bír mellettem nyugton pihenni, ellustult, stb és hogy folyton felidegesítem (ez egyébként nem igaz), és már nem tudja mit akar. tény és való, kicsit pattogós és idegesítő vagyok, de próbálom magam visszafogni, mert megkért rá... megint nem találkoztunk két napig (mamámnál voltam) aztán tegnap közös családi hepajra utaztunk egerbe, ahol minden úgy tűnt, hogy veri hepi, próbáltam nyugton maradni, nm erőszakoskodni, stb, vártam, hogy ő lépegessen, és lépett is, aranyos volt, cuki volt minden újra, aztán amikor jöttünk haza, a semmiből megint taszító lett, nem szólt hozzám a két és fél órrás út alatt, mondván "nem volt mit mondania" aztán úgy váltunk el, hogy tanulnia kell, és egész jövő héten nem fogok róla hallani semmit.... Most mi a fene van? arra rájöttem, hogy szünetet akar tartani, de mert hogy én ezek után kiigazodni nem tudok rajta, az fix.... mert eddig is szűkszavú volt, időpocsékolásnak érezte, ha mondania kell vmit, de most szótlan, rejtélyes, fura. Eddig sokat mondjuk úgy, játszottunk, szórakoztunk, aztán egyre kevesebbet, már nem sétálgatunk az utcán "csak úgy", mondta, hogy a kapcsolatban a nőnek kell irányítania, ha megteszem, ha valamit én veszek a kezembe, akkor őneki nem tetszik, én meg rosszul érzem magam. Alapból döntésképtelen vagyok, de egyvalamit tudok, nem szeretném őt elveszíteni.