A mai fiatal lányok miért nem tudnak kitartani a párjuk, férjük mellet mint pl a szüleink, nagyszüleink?

Akkor te miért mondod minden nőre, hogy nem tartanal ki a társuk mellett? Ha te kikéred magadnak, hogy minden férfi agresszív/alkoholista/stb.?

Képzeld el, nagyon is tisztában vagyok vele. A párom sem ilyen, és minden szempontból össze is illünk, ezért ki is tartok mellette! És hú, hány olyan nőt ismerek, aki kitart a párja mellett, segíti mindenben, és ha ő nem lenne, akkor a srác valszev egy lecsúszott alkoholista lett volna már, olyan körülmények közül jött! És kitart mellette a nagyon rosszban is.

Keresgélj a normálisak között és ne kollektívan a fiatal lányokat szidd, ha meg téged mindenki elhagy, akkor ideje lenne önvizsgálatot tartani, hogy mégis mit rontasz el!

Ezt a kérdést a férfiakra tekintve is épp annyira fel lehet tenni! Ennek semmi köze a nemhez! Férfiban és nőben egyaránt vannak hűtlenek, hűségesek, kitartóak, kevésbé kitartóak stb.

Az se volt normális, ami régen folyt.. Tizenévesen szépen menj férjhez, aztán szülj, ha kell, ha nem. Szégyen volt, ha nem házasodsz. Az is, ha nem szülsz! Na de az, ha elválsz, kb főben járó bűn. Na ezért nem volt annyi válás. Mert nem lehetett csak úgy elválni. Megszóltak volna az emberek, DE szerencsére az a világ elmúlt. Miért kéne bármelyik nőnek is tolerálnia és kitartani mondjuk egy agresszív gyökér mellett, aki rendszeresen veri? Vagy, aki alkoholista? Ahol nem illik össze a két fél és folyamatosak a viták? Ahol a pasi beteges féltékenykedő és megkeseríti a nő minden napját? Mégis miért? Ha valami nem megy, hát nem kell erőltetni. Azért van egy határ! Nem kell mindenáron kitartani a másik mellett. Mindenkinek egy életet van, miért is pazarolná el egy olyan emberre, aki nem érdemli meg? Csak azért, hogy elmondhassa, én egy f*aszagyerek vagyok, aki kitartott a másik mellett? Logikus. Ja, nem..

És ahogy te kikéred itt magadnak, hogy nem minden férfi alkoholista/agresszív/hűtlen, úgy mi nők is kikérjük magunknak, hogy mind egyformák lennénk és nem tartunk ki a másik mellett, hanem első adandó alkalommal lecseréljük. Tudod undorító egy szokás az általánosítás. Gondolom téged már több nő is elhagyott, ezért született meg a kérdésed, de szerintem ideje egy kicsit magadba is nézni és nem mindig a másikra mutogatni ujjal, mert könnyen meglehet, hogy a te készülékedben van a hiba, csak azt fájó lenne beismerni, ugyebár..

régen se voltak halálukig együtt az emberek csak nem tudtak elvállni

amúgy akor a pasik se léphetek csak úgy le a családjuktól

ha meg a mai férfiakon át gázolnak az azért van mert nyominger kis puh1öcsök akik az első problémánál lefekszenek a földre

És igaza van annak is, aki a megszokást említette. Nagyon, nagyon, de tényleg nagyon sok pár csak a megszokás miatt van együtt!! És ez inkább jellemző a több éves kapcsolatokra, de főként házasságra. Ahol már semmi sem működik úgy, ahogy kéne, ahol nincs meg a megfelelő kommunikáció, nincsenek rendben a dolgok, problémák vannak, a szexuális élet 0 és ahelyett, hogy elválnának ezzel megadva a másiknak és saját maguknak is a lehetőséget egy szebb jövőre, inkább pl. szeretőt tartanak, akikkel bepótolják ezeket a hiányosságokat. Otthon meg megy a vita.. A gyerek meg esetleg ezt látja nap, mint nap. Neki is biztos egész jó példa.. Úgyhogy igen is azt mondom, hogy nem kell mindenáron kitartani a másik mellett, ha egyszer nem működik, akkor el kell fogadni. Senkinek nincs annyi fölös ideje, hogy csak úgy éveket pocsékoljon egy olyan kapcsolatra/házasságra, ami "halálra van ítélve" és amiben boldogtalanok.

Én az exemmel fél évig voltam együtt, de a mai napig átkozom magam, hogy miért volt az a fél év, fél év.. Egy betegesen féltékeny idióta volt. A szomszéd 70 éves bácsira talán nem volt féltékeny, de mindenki másra igen. A legjobb fiú barátom miatt, akivel nem mellesleg ő együtt nőtt fel, állandóan ment a balhé, hogy így meg úgy, miért kell mindennap találkozni, miért gy, miért úgy. Elmentem buliba, közölte, hogy nem tud jönni, mert reggel korán kel, erre egyszer csak beállított, hogy hali jöttem.. És nekiállt balhézni, hogy miért van körülöttem az a 2-3 srác és miért táncolok a haverommal és stb stb. Jelenetet rendezett, balhézott folyamatosan. Hát az ilyen mellett tartson ki a hóhér. Ráadásul még zaklatott is a szakítás után, ezzel is igazolva, hogy mennyire jól tettem, hogy kib*asztam a francba.

Hát ez szörnyű itt, ami vita van ezen. Én csak a magam nevében tudok beszélni, de ha szeretek valakit és érzem, hogy szeret akkor bármeddig kitartanék mellette, viszont, ha úgy érzem nem szeret de én szeretem, akkor jobb menekülni, mert csak nekem fáj azt látni, hogy hiába szeretem nem kellek eléggé. Volt már egy hosszú kapcsolatom, ami a felétől távkapcsolattá vált és csak 3 hónaponta tudtunk találkozni a fiúval mégsem csaltam volna meg és tudom, hogy ő sem tett ilyet, viszont kiszeretett belőlem és szó nélkül egyszercsak eltűnt az életemből. Egy évig egy szót nem hallottam felőle, persze én utána is szerettem, de egy ilyen emberrel nem lehet újrakezdeni. Most is van valaki akivel ugyan nem vagyok együtt, de fél éve szerelmes vagyok belé, így másra rá sem nézek. Nem is tudnék. A próbálkozókkal ezt tudatom. Nem tudom ő szeret e engem. De ez a példa is bizonyítja, hogy ha szeretünk és szeretve vagyunk akkor együtt maradunk. Valljuk be a mai világban elég könnyű valamin összeveszni, ott a facebook is ami csak szítja a féltékenységet az önbizalomhiányos párokban, és az emberek többségében azért ott az önbizalomhiány rendesen, hiszen mindenhol azt látjuk, hogy mások tökéletesnek mutatják magukat, tökéletesre retusált fényképekkel stb. és az átlagember legtöbbször nem olyan. De persze ők sem tökéletesek, viszont mi annak látjuk őket és ennek szeretnénk megfelelni és mindig félünk, hogy a közösségi médián a párunk, aki látta már a legrosszabb arcunkat beleszeret valami nálunk tökéletesebbe... Így aztán könnyű veszekedni és könnyű feladni egy kapcsolatot, ha a kötődés nem elég erős. Persze nem tudom mennyire fiatalokról beszélünk, én személy szerint a huszonéves korosztályról, egy tinitől senki ne várjon hűséget, hisz ő még saját magát sem ismeri eléggé, nemhogy azt el tudja dönteni ki mellett akar élni hosszú-hosszú évekig, de ez mindig is így volt, kivéve amikor még a házasság tizenévesen el volt rendelve, de akkor tényleg legtöbbször csak megszokásból maradtak együtt a párok és persze azért, mert a nőnek esélye sem lett volna elválni, hisz nem tudta volna fenntartani magát és a társadalom is elég keményen megbélyegezte volna.

20L

Utolsóval értek egyet.

Azt még hozzá teszem, hogy a szüleim majd' harminc éve együtt vannak, de apám nem egy könnyű eset. Lusta, mindent anyura hagy, iszik (nem minden nap persze, de azért gyakran) és anyának sokkal jobb lenne nélküle, ez biztos. Mégis együtt vannak. Ez jó? Nem. Van amikor a szeretet és az egymás melletti kitartás csak károkat tesz az emberben. Ezért gondolom úgy, hogy NEM SZABAD olyan kapcsolatban maradni, ami nem boldog. Nem éri meg.

És a nők kitartóbbak, mint a férfiak úgy általánosságban... Szóval szerintem ez a kérdés is felesleges volt. :D

IGen, régebben kitartottak, mert KELLETT, aztán a zöm szétcsalta a másikat x év után.

Ez mennyivel jobb?