Van itt olyan fiatal nő (gyerek nélkül) akit eltart a párja?

Nekem volt egy ilyen időszak az életemben, 7 hónap.

Új országba költöztünk, ahol nem beszéltem a nyelvet, a férjem igen, én tanfolyamra jártam, neki volt állása.

Nagyon nem szerettem a helyzetet, utáltam, hogy nincs állandóság az életemben. Én szeretek dolgozni, és sikeresnek lenni a munkámban... később találtam is állást a diplomámnak megfelelő területen, a nyelv elsajátítása után.

A szüleim, férjem szülei nem szóltak semmit, nyelvtudást nem lehet odavarázsolni ugye.

Jól kijöttünk egy fizetésből is, de utáltam a helyzetet. Albérletben éltünk. A nap takarítással, főzéssel, bevásárlással, olvasással, tanulással, sporttal és sok-sok unatkozással telt. Ami a legrosszabb volt, hogy akármit is csináltam, agyilag nem fáradtam el még éjjel 2-kor sem, nehezen tudtam aludni. Nekem szükségem van a szellemi kihívásra a munkámban.

Pont ilyen helyzetben vagyok. Engem megöl ez a dolog, sajnos 2hónapja nincs munkám, és szánalmasnak tartom. Viszont ő azt mondta hogy ne fogadjam el azt az állást ami minimálbért ad vagy kevesebbet mert nem éri meg, többe kerül, mint hogy itthon vagyok.

Szóval fura helyzet, engem megőrít, de próbálom feltalálni magam plusz keresni olyan állást ami megéri..

Hosszú, mindenesetre kiléptem a munkahelyemről (nem voltam boldog egy idő után) és hosszú ideje kicsit gond van, főleg, amióta a páromat is kirúgták, bár most már van minimálbéres állása (picit több, de ebben a hónapban pont kevesebb, táppénzen volt). Két tehetetlen infós, ha találkozik, eh. Sosem volt fényes fizetésünk, de fejenként 200 azért igen.

Nem kicsit borzalmas, de az eltartás nem zavar, mivel a közös házunk jórészt az örökségemből van, ami jóval több volt, mint amit a párom az elmúlt években keresett.

Nem jövünk ki jól, fejenként fél minimálbérből nem tudok motorozni, sőt ő sem s ez csak egy dolog (nyilván semmi luxus nincs, cipőt sem tudok venni a 10 éves helyett, de még csak kezd szétesni). Igazából lassan csökken a megtakarításunk, azért jókat és egészségesen akarunk enni, szerencsére ez azért nem kerül olyan sokba. A ház alig kerül valamibe, ez jó, bár most épp burkolunk s ez a legolcsóbb módon is visz némi pénzt.

Mostanában napi szinten jut eszembe a közelgő éhhalál... De még mindig bízom magamban. Most épp tök másból próbálok megélni, mint amihez értek, nem nagy sikerrel, néha azért csurran-cseppen valami s bízom benne, hogy a jövőben ez fokozódik. Úgyhogy nem lóbálom a lábam elég nagy, bár annyira nem is vagyok aktív. S ugye itt a ház, rengeteg meló van vele s nem bírok sokat burkolni, festeni és barkácsolni egyszerre. A házimunka már nem erősségem. A főzés igen, de azt eléggé meguntam, elég alapfokon nyomom, nem mindennap. De van itthon tojás, nem hal éhen senki.

A párom anyja meglepően toleráns, nem is értem. A párom dettó. Anyám nem él, tőle örököltem évekkel ezelőtt.

Az egyetlen, aki negatív véleménnyel van rólam, de annyira kegyetlenül, hogy bőven ellensúlyozza a megértő többieket, az én vagyok. De nehéz egy régi gödörből kimászni. Most már igazán teszek érte, de a siker várat magára.

Ha jobb lennék verbálisan, könyvet írhatnék az önsorsrontásról.