Miért ennyire fontos a nőknek hogy egy foszernak saját lakása legyen?

Aha :D de már befejezem,ígérem.

Amúgy nem én vagyok az eredeti alacsocsmány guy. Én csak simán ocsmány vagyok, de ha már lúd legyen kövér, elé írom az alacsonyt is.

CsillámszőrűKankutya, majdnem lepontoztalak, de mégse, jó arc lehetsz :DD

Kérdező: nekem személyszerint nem fontos a saját tulajdonú lakás, de az igen, hogy valamikor szakadjon ki az illető úriember anyu szoknyája mögül, és éljen külön. Albérlet, vagy másokkal közös albi (zárható szobával :D ) tökéletes, csak ne a szülőkkel.

Ahogy már leírták: Nem a saját lakásról mint vagyonról van szó, hanem az önállóságról. (Mondom én, akihez a férje a szüleitől költözött hozzá anno :)) De igen, maximálisan értem a nők nézőpontját.

30N

Szia!

Nekem abszolút nem számít, hogy van-e saját lakása a férfinak vagy sem, inkább az érdekel, hogy tudja magát ellátni, ha magára marad, és felnőttként tud viselkedni. Plusz az a legfontosabb, hogy szeressen. Onnan már együtt is ki lehet alakítani a dolgokat. Akiknek pedig ez a legfontosabb, hát, nekem meg van róluk a véleményem.

A te esetedben pedig teljesen érthető, ha édesanyád nem akarod magára hagyni. A párom épp ilyen helyzetben van, a beteg édesanyjával lakik, emellett pedig dolgozik és egyetemre jár, szóval az ilyen emberek tiszteletet érdemelnek. Az olyan nőket pedig, akik a lakásra mennek, hagyd a fenébe, ne is adj a véleményükre. Ítélkezni könnyű úgy, hogy nem ismeri az ember a másiknak az életét, és csak a felszínt látja.

21N

Ez egy nagyon kényes helyzet. Az anyukám mozgássérült, székben élte le az élete nagy részét, de mivel izomsorvadása is van már nem tud mindent megcsinálni egyedül, ezért besegítünk a nővéreimmel. A nővéreimnek van saját családjuk, ezért nekik elsősorban velük kell foglalkozniuk, de ha segítséget kérek ,akkor jönnek. Régebben egy liftes házban lakott az édesanyám, de saját elhatározásomból elköltöztünk egy kertes családi házba, amiben egy lakrészt csak neki alakítottam ki. Minden akadálymentesített,hatalmas ajtók, simán ki tud menni a kertbe nyáron levegőzni, sokkal jobban is érzi magát. Tudatosan vállaltam be, hogy feladom az önállóságomat és az akkori barátnőm ezt nem igazán értette....mert szerinte vagyok olyan anyagi helyzetben, hogy állandó segítséget vehettem volna fel és akkor tudnám élni a saját életemet. Leültünk megbeszélni,felsorakoztattuk az érveinket, majd meghoztam a döntést, elköszöntünk egymástól.

Azóta volt egy olyan barátnőm is, aki viszont a másik végletet képviselte, és túl sokat akart segíteni, le akarta venni a terhet a vállamról, hogy nekem ezzel ne kelljen foglalkoznom...vele könnyebb volt megértetni, hogy fogadja el a helyzetemet és hogy így élek, és csak akkor segítsen, ha megkérem rá. Vele azóta is együtt vagyok és szerencsésnek érzem magam, hogy egymásra találtunk.