Főzzön a nő. És ha nem akar? Működhet a házasság?

1. Főzzön a nő, ha tud és akar és ez a férfinak fontos = ekkor működik.

2. Főzzön a nő, ha tud és akar, de a férfinak nem fontos annyira = ekkor is működik

3. Ha a nő nem tud és nem is akar főzni, de a férfinak ez fontos = nem fog működni, folyamatos vitaforrás lesz.

Ilyenkor van az, hogy két ember nem illik össz.

A párom (barátnőm) nem annyira szeret főzni. Néha előfordul, de nem jellemző. Nem igazán szeret kísérletezni és nincs sok türelme hozzá.

Én szeretek főzni, kísérletezgetni különböző kajákkal, élvezem. Ugyanakkor rendszeresen nem csinálnám, abszolút kizárt, hogy minden este meló után főzzek. Hétvégén mindig, hétköznap akkor, amikor kedvem tartja.

Igazából azért működik az egész, mert nem támasztunk ilyen elvárást egymás felé. Mindketten örülönk, ha főz a másik, de nem várjuk el és megértjük, hogyha nincs kedve hozzá a másiknak.

Ha ezen bukik el a dolog, akkor szimplán nem illenek össze, mert nem tudnak egy egyszerű problémára megoldást találni.

Ha a férfi szeret főzni, akkor főzzön ő.

Ha egyikük sem, akkor rendeljenek.

ez együttéléskor azért kiderül.

én se szívesen főzök mindennap. van hideg kaja, rendelés stb.

ha szeret, tud és akar főzni, főzzön.

ha nem szeret vagy tud vagy akar, akkor ne főzzön.

főzzön a férfi.

vagy ha ő sem szeret vagy tud vagy akar, akkor keressenek más párt maguknak

mert úgy tűnik nem is párt keresnek valójában, hanem szakácsnőt/szakácsot...

Persze, hogy működhet!

De csak akkor, ha a férfi részéről ez nem elvárás. Aki elvárja, ott nyilván konfliktust okoz, ha a nő nem főz.

Nálunk tökéletesen működik, kb. fele-fele arányban főzünk, de gyakran rendelünk is. Régebben mindig rendeltünk, de az nagyon drága, így valamennyire kényszer is a főzés sajnos. Pedig szerintem az lenne az ideális, ha nem muszájból főznénk, csak amikor kedvünk van hozzá.

Mi szeretünk főzni, ő is szeret és tud is, én is szeretek kísérletezgetni és tudok is azért valamennyire.

Szóval fele-fele arányban szoktunk. :)

Vagy rendelünk.