Akartok ideális kapcsolatban élni?

#10

Na. Tudok egy nagyon jó vadaskertet. Elmegyek veled, és szívesen magadhoz veheted az állatkát. :P

Én akarok :D

És szerintem létezik is ilyen kapcsolat.

20F

Ez már már monoton lenne, semmi változás, aztán jönne a gyerek házasság ésegyéb...

Nem, nem vágyom ideális kapcsolatra.

Nem nagyon tudom, mi az értelme a kérdésnek, de mindegy.

Én nem ideális kapcsolatban élek, viszont nagyon boldogan, szóval: nem. Nem akarok más kapcsolatot.

Különítsük el a veszekedést a konfliktusoktól. Mert olyan nincs, hogy két ember mindenben teljesen egyetért (ez csak akkor fordulhat elő, ha az egyik fél teljesen elnyomja a saját igényeit, érdekeit, de ez nem a jó párkapcsolatok ismérve, mert valahol azért meg kell fizetni az "árát").

Nem akarnék olyan társsal lenni, akivel mindig, mindenben egyetértünk, mert akkor saját magammal lennék, és az baromi unalmas lenne, semmi fejlődési lehetőség nem lenne.

Számomra az ideális (vagy inkább optimális) kapcsolatban igenis vannak konfliktusok, és mindkét fél törekszik a közös megoldáskeresésre. Ez viszi előre a kapcsolatokat.

Azt meg nagyon nem szeretném, ha a társam egyoldalúan kiszolgálna. Sokéves tapasztalat alapján a saját érdeklődéseimet, érzéseimet azok a tettek tudják fenntartani, amit ÉN teszek bele a kapcsolatba. Ha mindent megkapnék, akkor egy idő után természetessé válna és nem elégítene ki. Mindkét félnek dolgoznia kell a kapcsolatért annak érdekében, hogy hosszú távon működjön.

Bár nekem sosem volt elképzelt ideálom, de ami a külsőt illeti: az ember változik!

Az általad felvázolt kapcsolat olyan, mintha megállítanánk az időt, és az adott pillanatot élnénk újra és újra. Semmi változás, semmi dinamizmus. Én úgy érezném, hogy időcsapdába kerültem. Nekem ez abszolút nem lenne ideális.

Inkább vállalom a hétköznapok nehézségeit, igyekszem folyamatosan fejlődni, csiszolódni - a társammal együtt. És ebben lehetnek olyan napok, hetek, amikor minden ideális!

Nekem az ideális kapcsolat azt jelenti, hogy boldognak érzem magam benne, a párom is, és mindketten önmagunk lehetünk, ez nem egyenlő azzal, hogy minden olyan cukormázas, mint az amerikai romantikus filmekben. :-)

Az érdekes az, hogy ismerek valakit, nagyjából bő 3 éve, akivel pont megvan ez, bár nem alkotunk egy párt, és mégis olyan, mint hogyha már egy régi, tartós, kiegyensúlyozott párkapcsolatban élnénk. Voltak már párkapcsolataim, de azokban ez nem volt meg, nem voltak számomra ideálisak.

Nincs tökéletes és problémamentes kapcsolat.

Ezt nem úgy kell érteni, hogy egy idő után mind lapos lesz és langyi, hanem úgy, hogy a szerelmetektől és a kapcsolatotoktól független dolgok is beüthetnek ami nehézségeket okoz. Mint pl hirtelen állásvesztés, pénzügyi nehézségek, a jövőbeli terveitek akaratotokon kívül megváltozhatnak amit fel kell dolgozni stb...

A mindennapos ágyba kapott dolog kicsit túlzás...ebben nincs semmi különleges, ha az ember minden nap megkapja. A többi stimmel. Mármint mi olyanok vagyunk egymásnak amit az első sorban leírtál, és veszekedések sincsenek, mert ha esetleg felmerül valami amiben nem értünk egyet, akkor megbeszéljük, normál kulturált emberek módjára, és nem veszekszünk.