Elolvastam ezt a cikket. Engem eléggé felhúzott, van olyan férfi, akit nem?

Tisztára mint anyám. Amíg otthon laktam, olyanokba belekötött, hogy miért oda tettem a cipőmet, ahová, és miért nem másfél centivel odébb. Miért hagytam bent a szobámban a poharat, miért terítettem a székem támlájára a pólómat, miért akasztottam a kulcsomat eggyel odébb a kulcstartófogason stb., miközben más korombeli gyerekeknek szeméttelepet idéző felfordulás volt a szobájukban, és mégis normális felnőtté váltak, normálisabbak, mint amilyen én magam vagyok.

Olyan lehetetlen apróságokba volt képes belekötni, hogy az elképesztő. Nem is értem, apám hogy bírja még mindig mellette. Engem negyed óra alatt totál kikészít, amikor havonta egyszer-kétszer hazamegyek, és abban a csodálatos fogadtatásban részesít, hogy a második percben rögtön kötekedni kezd, és például felhánytorgatja a 10-15 évvel ezelőtti bagatell vétkeimet, a "véletlen vajas kenyér leejtéseimet".

És valójában arra jöttem rá időközben, hogy 28 éves koromig, amíg otthon voltam, valóságos lelki terrort zúdított rám, ebben a szellemben nevelt, amit akkoriban tök természetesnek vettem, s nem hittem, hogy ez egy katasztrofális nevelési módszer, s ez még csak egy apró morzsaszem. Amit 28 év alatt kapnom kellett volna, az a biztatás, ösztönzés, lelkesítés, támogatás, felkészítés az életre, hogy az nemcsak szarból áll, ehelyett pusztán annyit kaptam, hogy 28 évig egy megtűrt személy voltam otthon a folyamatos kritika, cinikus fikázás, feleslegesen generált viták torkolattüzében. Négy éve már, hogy eljöttem otthonról, nem bírtam tovább.

Sosem szeretnék olyan barátnőt, mint amilyen az anyám volt, és a gyermekeimet — ha eljutok valamikor odáig, hogy gyerekvállalásra adjam a fejemet — teljesen másképp fogom felnevelni, mint ahogy ő tette.

A cikkben szereplő pohár odébb rakásáról jutott eszembe ez...

Összességében az a jó, ha a férfi 100%osan alárendeli magát a nőknek? Utána meg azért válnak el töle, mert nyámla.

Az a gond, hogy sok nő unatkozik, és van idejük ilyen sz.t olvasni, és ettől bebeszélik maguknak, hogy milyen rossz a férjük, aki egész nap értük gürcöl.

Sokuknak, annyira jó dolguk van, hogy tudnak azon agyalni, hogy milyen rossz nekik.

Majd elválnak, és sírnak, hogy nincs egy normális férfi sem. Mert ugye egyedül mégtöbb szennylapot olvasnak, és ettől méginkább elhiszik, hogy a férfiaknak csak az a dolguk, hogy nekik megfeleljenek. Ebben a hitükben meg megerősítik az ilyen "cikkek", amiket egy femináci ír, férfinak álcázva magát.

Eleve az nlcafe habzó szájú feminácik gyűjtőhelye, ott objektíven megírt cikkre ne is számítson épeszű ember.

Amúgy a pohár csak ürügy volt szerintem.

1. az újságot azért írják, hogy pénzt keressenek vele. A címadás is ennek a része, a tartalma pont az ellenkezőjéről szól - de hát az is elég gyakori.

2 Én, férfiként sem értem, mi a baj az írással:

- " sokszor mondta, mennyire fárasztó számára, hogy folyton ismételgetnie kell magát" - vagyis konkrétan lesz_rta, amit a felesége mond neki, nyilván nem ebben az egy helyzetben.

Ez nem egyszerű taholóság: butaság. Ha az egyiknek mindegy, a másik meg szeretné, akkor annak kell lennie a közös döntésnek (Pareto elv)

- " segítek neki a gyerekek körül, hogy jusson magára is ideje. ", szóval a gyerek (a közös gyerekük) egy olyan teher, amit időnként le kell venni az asszony válláról? Nekem jó sok gyerekem van és éppen ezért utólag is sajnálok minden olyan percet, amit nem töltöttem velük, lustaságból, restségből - pedig 5-7 éves korukig lényegesen többet voltak velem.

A házaság se való mindenkinek, én ennyit látok belőle.

-

A cikk nagyon is helyénvaló, csak egy dolog zavar benne - 100%, hogy nem férfi írta, hanem nő.

Habár boldog házasságban élek, a férjemen is látom ezt a tipikus férfi-gondolkodást. Lehet mondani, hogy másmilyen férjet kellett volna választani, de nem érzem így: a férfiak 99%-a ilyen - és ráadásul nem szándékosan "idegesítenek" minket ezzel. Mondjuk a férjem ennek ellenére több házimunkát végez mint én (rövidebb a munkaideje), és mindent megosztunk, ez az egy szerintem sosem fog javulni: a dolgokat a helyére rakni...

A zokni a szennyes melletti padra kerül (aztán x órával később mégiscsak beletalálja rakni a szennyesbe, csak nem rögtön:)), a bögrék a szárítóra a mosogatógép helyett (ha szerencsém van estére elteszi őket oda...), a cipő az ajtó elé a szekrény helyett (estére ezt is el szokta rámolni azért, de előtte ott áll 5 órát), a törölköző a padra az akasztó helyett, a számlák és a posta az asztalra, komódra a levéltartó helyett, az üres boríték a padlóra a papírkosár helyett, az újságok az asztalra az újságtartó helyett és így sorolhatnám. Pedig mindez olyasmi, ami egymástól max. fél méteres távolságban található, tehát igazán nem lenne megerőltető a helyére tenni.

Akárhányszor szólok, remekebbnél remekebb kifogások jönnek: "nem volt időm" (wtf?), "még kelleni fog" (??), "az ott jó helyen van" (szerinted), "majd később elrakom" (3 nap múlva), "most nem ezzel foglalkozom" (hát nem is, de az előbb...), "azt hittem, jó az úgy" (nem, nagyon is jól tudtad, hogy nincs jól) és a legeslegeslegeslegjobb "NEM TUDTAM hova való" (kb. 10 év után egy házban, ne már...)

Rá szoktam mutatni, hogy ez kamu, baromság. Mondja egyszerűen azt, hogy lusta volt elrakni és kész, leszarom.

De a férfiak ezt nem mondják :) Ha nincs kedvük valamihez, sumákolnak, keresik a kifogást.

Nem gondolom, hogy ez válóok lenne, de néha tényleg mérgesít, mert egyszerűen tiszteletlenségnek érzem, hogy nagyon jól tudja mi hova való, és hogy nem érdemes pluszba rendetlenséget csinálni, de bizony néha tojik rá, szántszándékkal.

XD, azt ki olvasta ki, honnan, hogy férfi írta a cikket?????

mert én ezt látom egy nő fényképe alatt:

"Kun Gabi

2016. 01. 30."

Nem Gábor, az fix!

#16 Igazat adok neked én is. Látom benne a valóságot, főleg azt, hogy ezzel nem akar bántani, és nem is tudatos.

De amitől a falra tudok mászni, férfiként, hogy az asszony azt mondja, hogy tegyem a helyére, és amikor elpakol, akkor ő mindig, mindent a helyére tesz. Viszont, amikor keresek valamit, arra mindig azt mondja, hogy a helyén van. Ok, de miért van mindig mindennek máshol a helye??? Ha valamit véletlen mégis a helyére teszek, akkor kiderül, hogy annak nem is ott, hanem máshol van a helye. Persze amikor azt mondom, hogy a múlt héten innen vettem elő, mert azt mondtad, hogy a helyén van, akkor most miért máshol van a helye? Erre mindig csak azt a választ kapom, hogy már 10 éve ott van a helye, és mindig is ott volt...

Egyszerűen, megőrülök!!! És még ő van ilyenkor megsértve. :-)))

De én is úgy gondolom, hogy ha nekem nem túl nagy áldozat, akkor miért ne legyen úgy, ahogy Ő akarja.

De sajnos fordítva nem látom ezt, sokszor csak dacból, makacsságból sem csinálja úgy, ahogy én kérem. Sokszor komoly (százezres) károkat is okoz, csak azzal, hogy direkt ellenkezik.