Létezik olyan, hogy valaki "túlszereti" a párját?

Ettől félek, ugyanis. Lassan két éve élünk együtt a barátommal (nagyjából egy hónappal a megismerkedésünk után költöztünk össze), esküvőt tervezünk, minden szép és jó, igazi rózsaszín vattacukorfelhő a kapcsolatunk, semmi problémánk nincs (mert ha van valami gond, ami felmerülne, nagyjából két mondattal meg is oldjuk). Minden nappal egyre jobban szeretem. És ezt mondom/mutatom is. Egyelőre azt mondja, ennek ő nagyon örül, nem zavarja egyáltalán, nem unja, de én azért félek, hogy ez hamar az agyára megy.

Nem arról van szó, hogy folyamatosan rá vagyok tapadva és egy szabad perce sincs nélkülem, csak gyakran mondogatom, mennyire szeretem, bújok oda hozzá, és gyakran inkább vele vagyok, mint egyéb feladataimat vagy hobbijaimat űzném.

Vagy ez nem olyan dolog? Létezik ilyen? Van az a szint, ami felett már inkább fárasztó és terhes a másik őszinte szeretete és ragaszkodása?

Én 23 vagyok, ő 30.