Szerintetek igazam van ebben?

Abból a szempontból én egyetértek, hogy csak azért nincs értelme kapcsolatba lépni, mert az ember szeretethiányos és azt hiszi, hogy a kapcsolat majd minden problémáját megoldja. De leginkább azért nem érdemes, mert az ilyen ember lehúzza a másikat.

Viszont egy jó kapcsolat felemel, felemeli mindkét felet. Nekem is csúszott szét az életem, amikor összekerültem a párommal. Nem volt munkám, nem volt lakásom, nem volt semmim, elvoltam egy bentlakásos munkahelyen, ahol halálra dolgoztattak semmi pénzért. Ő alkalmi munkákból élt és épp kitették az albérletéből.

Összeköltöztünk, én otthagytam a munkám, kerestem másikat, ő is keresett rendes, fix, bejelentett állást, befejeztem az egyetemet, megint váltottam, ő most vezető pozícióba pályázik, nekem is ez a következő cél. Anyagilag is úgy érezzük, egyenesbe jöttünk, még van mínuszunk, de legalább nincs olyan, hogy a hónap végén csak üres kenyérre telik vagy még arra se, mint az elején.

Mi egyértelműen egymást segítettük előre, és ez egy jó kapcsolatban így is van rendjén. De nem csimpaszkodtunk a másikra, alapvetően egyedül is elvoltunk valahogy, az érzelmi stabilitást nem a kapcsolat hozta meg, az azért alapból is megvolt.

Csak azért mert valaki egy kapcsolattól várja a megerősítést (pl. önbizalomhiány) szerintem felesleges beleugrania az első ember karjaiba.

De mindenkinek vannak problémái, és ha van az oldaladon egy megfelelő társ, aki segít neked átvészelni az egyéni problémáidat, az egy nagyon jó dolog. Szerintem. :)