Valóban én vagyok a rossz ebben a helyzetben? Megértem őt, de attól még nagyon bánt.

Tegnap este a párom elkezdett játszani valamit online, a barátaival. Ezzel semmi gondom nem volt, elfoglaltam magam, bár megígérte, hogy utána majd összebújunk, esetleg szeretkezünk, megnézünk még egy filmet, tehát így kellemesen lezárjuk a hétvégét. Nekem elég pontos bioritmusom van, nem tudok vele nagyon mit kezdeni, 11kor már álmos vagyok és aludni vágyom, éjfél után meg már iszonyat nehezen maradok ébren. Ismervén ezt a kis tulajdonságom, 11kor már odamentem a páromhoz, hogy részben elbúcsúzzak, részben meg hát... nagyon vágytam rá, egész vasárnap, reggel is majd' megőrültem a vágytól, és szerencsére most ő is hangulatban volt, azért az valóban ritka, hogy ő reggel nekem csatarendbe álljon. És így 11-kor, miközben ő már 6 óta játszott, gondoltam, kicsit megörvendeztetem, és nekiláttam felébreszteni a kedvét, ez ellen persze nem is ellenkezett igazán. Majd szépen áthúztam a hálószobába, nekiláttunk a dolgunknak, de pár perc után elillant a merevedése, és kijelentette, hogy amúgy neki ehhez semmi kedve, és nagyon szemétnek érzi magát, hogy nem játszik a többiekkel, csak egy szó nélkül lelépett, és most miatta veszítenek (ne kérdezzétek, milyen játék, valami online, csoportosan játszható stratégia). Azt is hozzátette, hogy dehát reggel már volt, most nem igazán akarta ezt az egészet.

Azt megértem, hogy valóban kicsit bunkó dolog volt részemről őt elcsábítani, ennyire erősködni, de én őszintén meg voltam győződve róla, hogy ennek ő örülni fog, ritkán szoktam szájjal kényeztetni, így kezdeni a dolgokat, és most annyira jól kitaláltam, nem számítottam erre a reakcióra. És bánt, hogy egész este játszott, én hagytam, nem pattogtam ott neki, hogy de jöjjön már, bújjunk össze, akármi, pedig volt ígérete ezzel kapcsolatban. És mégis én vagyok a rossz, amikor szeretkezni szeretnék vele (bár ezt úgy éreztem, ő majdnem erőszaknak élte meg, így utólag beszélgetve róla).

Azért is bánt a dolog, mert a szexuális életünk amúgy sem tökéletes, már ami a mennyiséget illeti, de mostanság én úgy érzem, a minőség sem az igazi. Kicsit olyan, mintha kötelességből jönne velem az ágyba, hogy ne hisztizzek már miatta, letudja a dolgát, aztán megy minden tovább, mint előtte. Mintha nem lenne ott fejben, és ez nekem jelentősen ront az élményen. Hetente nagyjából egyszer szoktunk szexelni mostanság, én többre vágyom (látható a fenti példából, hogy a napi kettőt sem vetném meg, de ehhez nyilván nem ragaszkodom, ha rendszeresen lenne naponta, kétnaponta, én azzal is nagyon jól meglennék), szinte sosem mondok neki nemet, ha mégis, annak valami határozott, nyomós oka van, és bánt, hogy én elég gyakran próbálkozom, hátha összejön, de nagyon sokszor kapok visszautasítást. Én neki nemet egy kezemen meg tudom számolni, hányszor mondtam, és akkor is mindig oka volt (betegség, rosszullét, ilyesmi). Most meg kifejezetten a kedvét kerestem, orálisan kényeztettem, amit ő nagyon szeret, és mégis ezt kaptam, hogy szemét vagyok, neki ehhez nincs kedve (nyilván persze nem ilyen szavakkal, próbált kedves lenni, de az értelme ez volt).

Most komolyan, én vagyok a rossz, amiért a párommal szeretnék lenni, szeretkezni szeretnék vele és hasonlók? Az, hogy neki most lényegesebb volt, hogy tovább játszon a barátaival, az eléggé fájt, mert egész este ezt csinálta, közben rám se bagózott. Mellesleg, miután ez történt, ő visszament játszani még egy órát. Oké, utána nagyon aranyosan felébresztett és meg akarta beszélni, de tudja, hogy állok a kérdéshez. Nekem a testiség, a szex a szeretetnyelvem, ha visszautasítanak mint nőt, akkor nem érzem szeretve magam, hiába akárhány szép tett és szó, igazán csak a szextől érzem azt, hogy mi jók vagyunk. Ha ezt visszautasítja, akkor kb a szerelmem utasítja vissza.

Részben az a célom a kérdéssel, hogy kiírjam magamból, barátnőimmel a szexualitást nagyon nem szoktuk felhozni, a párkapcsolati és szexuális kérdésekben én vagyok a legtapasztaltabb közülünk, és így tanácsot sem nagyon tudok kérni tőlük, még ha netalán beszélnénk is néha erről. Másrészt meg érdekel, hogy ti, független szemlélők, hogy látjátok, valóban én voltam a kérdésben a rossz? Mert kicsit annak érzem magam. Hagynom kellett volna tovább játszani, anélkül, hogy bármi esélyt is adtam volna a ritka szeretkezéseinknek?

Másfél éve vagyunk együtt, több, mint egy éve élünk együtt. Én 23 ő 30 évesek vagyunk.

Bocsi a szófoxásért.

U.i.: nem szeretnék vele szakítani emiatt, részben mert ennél azért jobban szeretem, részben meg mert bízom benne, hogy idővel változni fog a dolog. A kapcsolatunk elején is mentek a mindennapos szexek, és most könnyen ráfoghatom a munkájára, hogy nem megy (gyakran hétvégéznie kell, éjszakába nyúlóan dolgozni, 3 ember munkáját várják el tőle iszonyatosan rövid időn belül, sok felelősséggel jár, stresszel, a közvetlen főnöke direkt ellehetetleníti, a főnökségnek besározza, csak hogy a felelősséget magáról elhárítsa, tehát jelenleg nem rózsás a helyzet), de nemsokára új munkahelye lesz, és reménykedem benne, hogy ott már kicsit emberségesebben fognak vele bánni, netalán szakmai megbecsüléshez is jut, vagy legalább nem fogják folyton szidni, hogy nem halad a munkával, miközben képes reggel 7től hajnali 6ig dolgozni, hogy utána pár óra alvás után délben nekiálljon megint dolgozni, mindezt hétvégén. Szóval, én bizakodó vagyok a kérdésben.