Elég rossz helyzetben vagyok, mit tennétek?

21 éves lány vagyok. 2 éve jöttünk össze a jelenlegi párommal, akkor még otthon laktam. Ő csak dolgozott a környékünkön. Megelégelte az ottani munkahelyét, meg honvágya is volt, haza akart menni. Nagyon szerettem, mivel akkor kellett beadni a jelentkezést fősulira/egyetemre, megbeszéltük hogy hozzájuk a legközelebbi egyetemre jelentkezek és összeköltöztünk ott albérletben. El is költöztem 300 km-re otthonról miatta. 8 hónapig jól elvoltunk, persze kisebb-nagyobb veszekedésekkel, de ez a mi kapcsolatunkban a kezdetektől jellemző volt. Aztán nagyobb részt az én hibámból adódóan szakított velem. A nagymamája szinte unokájaként szeret, megengedte hogy hozzá költözzek ameddig csak akarok. Rengeteget sírtam, beláttam hogy mekkora idióta vagyok amiért így kiszolgáltattam magam. Aztán nem sokra rá átjött és kérte hogy költözzek vissza hozzá és kezdjük újra. Pár nap gondolkodás után belementem, de féltem hogy újra meg fog történni a szakítás. És innentől kezdve (4 hónap telt el) hagytam hogy szépen a fejemre nőjön, nem mindig álltam ki magamért, többször volt hogy egyedül döntött kettőnket érintő kérdésekben. A mamájával rendszeresen beszélgetek, ő mondta hogy úgy látja hogy megváltoztam mióta újra együtt vagyunk, hogy jobban a kezébe adom az irányítást és hogy az unokája nem becsül meg engem..Egyszerűen rettegtem az újbóli szakítástól és attól hogy majd megint rá kell majd jönnöm hogy milyen felelőtlen vagyok hogy itt állok egyedül egy teljesen ismeretlen környezetben...Egy kijelentése után ( eldöntötte hogy A és B város közül melyikben akar majd házat venni magunknak) szinte villámcsapásként ért a felismerés hogy mennyire igaza volt a mamájának. Engem meg se kérdezett hogy mit szeretnék, ő döntött kettőnk felett. Azt hiszem ilyen nem fordulhat elő egy egészséges kapcsolatban. Akkor nagyon kiborultam. Elmondtam neki hogy nem fogom ezt a viselkedést eltűrni vagy egyenrangú félként kezel vagy vége. Ez volt tegnap. Reakció persze a mély hallgatás, reméltem hogy majd elgondolkodik. Egész délután nem láttam, valamelyik barátjánál volt. Este kicsit hazajött, mondtam hogy beszélni szeretnék vele, ő meg azt mondta hogy majd beszélünk, de most elmegy kocsmázni a többiekkel..szerintetek?

1) Van esély rá hogy hirtelen 180 fokos fordulatot vesz és ismét egyenrangú fél leszek ebben a kapcsolatban?

2) Ha úgy alakul hogy szakítunk, szerintetek költözzek megint a mamájához (ő biztos befogadna) vagy jelentkezzek kollégiumba? Saját albérletet nem bírnám anyagilag és haza sem szeretnék költözni, már csak az egyetem miatt sem..

Köszi ha elolvastad!