Ördögtől való a férjeddel/feleségeddel külön kasszán lenni?

Mit jelent a magancelu a te olvasatodban?

Irnek par peldat, ami szerintem nem magancelu, bar elsore annak tunik.

kozmetikai dolgok, nem teljessen magancelu, illatos, fiatalos, szep lesz tole, tehat az en erdekem is.

egy uj ruha, szinten nekem is erdekem, hogyjol oltozott legyen

sportra koltott osszegek, szinnten az en erdekem is, hogy csinos, jo alaku legyen, jol erezze magat a boreben.

stb...

Szerintem valahol az arany középutat célszerű megtalálni. Az számomra természetes, hogy a saját hobbijaimra, igényeimre a saját jövedelmet költöm. DE: a párkapcsolat arról szól, hogy a "te" és az "én" mellett létezik a "mi" fogalma, minden téren: időben, energiában, célokban, anyagiakban is!

Egy példa: ha az egyik fél jövedelme csak a hétköznapi kiadásokra futja, és nem fér bele a közös program, szórakozás, nyaralás, akkor a másik fél nem finanszírozza meg neki? Akkor maradnak otthon, és nem lesz közös program? Ha nekem van párom, akkor nekem fontos az ő jólléte, az az érdekem, hogy jól érezze magát a bőrében, és akkor az a párkapcsolat minőségét is emeli. Amit a kapcsolatra költök, azt egyfajta befektetésnek tekintem: olyan, mintha magamra költeném, hiszen ha a párom nélkülözni kényszerül bármit is, akkor rosszul fogja magát érezni a bőrében, és akkor egy frusztrált emberrel leszek együtt.

Ha szórakozni, nyaralni szeretnék menni, akkor nekem egyértelmű, hogy a párommal szeretnék KÖZÖSEN időt tölteni. Ezért nekem egyértelmű, hogy ha én szeretnék valamilyen programot, akkor mindkettőnk részét kifizetem, nem csak a magamét, hiszen én igénylem az élményt, és VELE igénylem.

Ha veszek neki valami ruhát, akkor ÉN nézem, NEKEM tetszik benne.

Én úgy fogom fel, hogy amit a páromra költök, az olyan, mintha magamra költeném, hiszen azzal, hogy ő jobban érzi magát a bőrében, attól NEKEM lesz egy kiegyensúlyozott, boldog párom.

Számomra irracionális elvárás, hogy azt várom el tőle, hogy oldja meg egyedül, hogy legyen meg mindene, ha el akarok menni egy közös programra, akkor finanszírozza a részét, csak mert én szeretnék vele lenni, stb.

És ez fordítva is működik, szerencsére! Mindketten költünk EGYMÁSRA, és ezt úgy fogjuk fel, mintha magunkra költenénk.

Ezzel együtt természetesen magunkra is költünk, a saját dolgainkat, amik CSAK nekünk fontosak, magunknak finanszírozzuk. Arany középút... szerintem így működik jól. De nekem fontos, hogy a "te" és az "én" mellett létezzen a "mi"-tudat is, minden területen. Anyagilag is. Ha ez nincs meg, akkor az nem párkapcsolat, de egymás mellett élés. (Az előző kapcsolatom ilyen volt, tönkre is ment.)

Nem az. Viszont ha az egyik félnek valamiért el kell hagynia a munkahelyét, vagy gyerek születik, esetleg a gyerek beteg és a szülőnek otthon kell maradnia az meglátszik a fizetésén is. Ez esetben mit fogsz csinálni?

Mivel te vagy az anyja, és amíg kicsi téged fog olyankor hiányolni, ez ösztön és ezen elég nehéz változtatni.

Nálunk egy bankszámla volt 2 bankkártyával (azért írom, hogy volt, mert már meghalt a férjem) onnan automatikusan levonták a rezsit, a fennmaradó összeget együtt költöttük el, értem ez alatt, akár külön is fizettünk vele amikor akartunk és amit, nem volt olyan, hogy kérni kellett egy nápolyira a másiktól pénzt, főleg, hogy mindketten kerestünk és közel ugyanannyi volt a fizetésünk. Volt olyan is, hogy mondtam a férjemnek hagyja ott a munkahelyét és tanuljon egy másik szakmát, mert már nagyon fájt a dereka és kopás is volt a csípőjében. Ekkor az átképzés idején és amíg nem talált munkát én voltam az egyetlen pénzkereső, de ezt sosem vetettem a szemére, és nem is volt téma.