Egy párkapcsolatban fontos az egyik félnek mindenképp irányitania? Zátonyra futottam.

Új kapcsolatom van, ami két és fél éve tart. előtte 7 évig voltam férjnél. az volt házasságomban elég mimóza volt a volt férjem, ezért sokszor nekem kellett lépni, hogy működni tudjunk, igy én lettem az irányitó. nem mondanám hogy élveztem ezt a szerepet, mert igy egyáltalán nem voltam nő a kapcsolatban, ő meg nem volt férfi, dehát a dolgokat valakinek el kellett intéznie, vagy ki kellett adnia hogy mit milyen sorrendben intézzünk el. Nem is volt jó kapcsolat, végül el is váltunk. A mostani párom férfiasabb kivitel, nem igazán hagyja magát irányitani, igazából letojja hogy ki mit pofázik (az akár lehetek én is) csak megy a maga feje után. Igen ám, de hiába ilyen én csak lebegek mellette mint egy porszem a levegőben. Ne kapok irányitást, nem kapok semmi instrukciót, csak vagyunk egymás mellett mint két lakótárs. Számomra az a családiasság hogy vannak közös tervek, megbeszélések, ötletek, és valaki szervezi, kiadja ezeket a terveket, feladatokat. tehát hogy valaki irányit, nem pedig csak élnek ketten egymás mellett szélnek eresztve az emberek, hogy mindenki azt csinál amit akar.

Beszélgettünk erről, én elmondtam, hogy én mellette nem találom a helyem, mindenben bizonytalan vagyok, igazából fogalmam sincs mit csináljak, amit csinálok abban sem, mert az sincs elismerve hogy jó volt hogy megcsináltam stb. Erre neki az volt a válasza, hogy önállótlan vagyok, és hogy ne kelljen nekem mindig külső inger visszajelzésnek, találjam fel magam, ő nem gátol meg engem ebben. hogy ez a normmális hogy két szabad felnőtt él egymás mellett, akik nem irányitgatják egymást.

gondolkodtam ezen, hogy akkor most lehet én lennék irányitás mániás? vagy társfüggő, hogy mindenképp szükségem van rá hogy irányitsanak? hogy igaza lehet ebben? velem van a gond? nekem kell megváltoznom? miért nem találom fel magam ebben a kapcsolatban? olyan lettem mint egy tehetetlen kisgyerek aki mindig "apa" instrukciójára vár. Pedig pont hogy ő adja meg a szabadságot, és nem tudok vele mit kezdeni.

segitsetek légyszi kiagazodni ezen, hogy akkor ki látja jól ezt? létezik ilyen szabad, szuverén irányitásmentes kapcsolat, ami jó attól hogy mindenki azt csinál amit akar? mert én még nem érzem jól magam benne. de lehet valamit nekem kell megtanulnom, vagy elengednem ami hibás.