Lányok, összejönnétek olyan férfival, aki egyáltalán nem végez házimunkát?

Nem, legyen képes gondoskodni magáról. Nem szeretném, hogyha pl összeköltözünk és elmegyek valamiért 2-3 hétre (melós továbbképzés, gyerekszülés miatt kórház, akármi betegség vagy egyéb dolog, stb...), akkor éhenhaljon és belefulladjon a mocsokba.

Még ha nem is csinálja rendszeresen, legyen rá képes.

Ha esetleg annyira jól keres, hogy hívhat takarítónőt és rá is szánja a fizetését, meg étteremben kajál vagy rendeli a kaját, talán... De mi lesz vele, ha bármi miatt elveszíti a munkáját, akár csak ideglenesen? Meg úgy általában, nem szeretem ezt a hozzáállást. Nekem nem okoz lelki törést a házimunka, bár annyira én se szeretem. Az tök jól jönne, ha 2-3 havonta valaki megcsinálná a nagytakarítást helyettem mondjuk... :D De kb ennyi.

Az más, ha sokat dolgozik és nincs rá ideje. De nem az érdekel, hogy mennyit keres, hanem ha tényleg gyűjt hogy legyen később pl lakásvásárlásra, és ezért sokat túlórázik vagy 2 munkahelye van, akkor megcsinálom én. De akkor is elvárás, hogy képes legyen rá.

Nem szeretem, ha valaki felsőbbrendűnek tartja magát és úgy gondolja, hogy neki ezt nem kell tudni csinálni. Az oké, ha főzni nem tud, de azért a fagyasztott kaját tudja megsütni, meg esetleg tésztát főzni. Azon kívül még azt is túlélem, ha pl wc-t pucolni nem tud, de mosogatni, felmosni, porszívózni, bevásárolni, mosni teregetni tudjon.

Én már más életszakaszban vagyok, tehát nem.

Amíg anyukámmal laktam, addig nekem is megcsinálták mindezt otthon. Most már csak a felét.:)

Mi nem élünk együtt még a párommal, de.

Kiskutyám van, aki még nem teljesen szobatiszta. Meglátja, hogy bepisilt, az az első, hogy szalad a felmosórongyért. Kérdés és szó nélkül.

Csak egy példa.