Meg fogom bánni ezt a későbbiekben?

Több éve együtt vagyok a párommal. Még nem igazán beszélgettünk a nagy dolgokról (eljegyzés,esküvő,gyerekek..), de nagyjából tudjuk, hogy mi a másik elképzelése.

Az én elképzelésem a következő: Nem szeretnék esküvőt, mert nem látom az értelmét, a legtöbb ember bekattan a papír és elkötelezettség miatt, plusz jobb helyre is tudnám tenni azt a pénzt. Nem ismerem a párom rokonságát, akit ismerek, nem szeretem, és elrontaná az egészet. Az én rokonaimmal ugyanígy érzek (pár ember kivételével).

Gyerek-téma:

Mindig is ódzkodtam a szülés fogalmától, egyszerűen nem érzem azt, hogy szülni akarjak. Betegesen félek attól, hogy tabi mellett nehogy teherbe essek. Félek attól, hogy gondoskodnom kell egy emberi lényről. A párom sokat dolgozik, így nem hiszem, hogy tudna vele elég időt tölteni. Az anyám nem beszámítható, ahogyan apám sem (nincsenek együtt), így anyai nagyszülők kilőve. A párom édesapja tökéletes, viszont az anyja minden alkalommal bánt engem, nagyjából ok nélkül, pedig folyamatosan, a bántások ellenére segítőkész vagyok. De, mivel nekem lelki trauma a viselkedése, én az ő kezébe nem adnám a gyerekemet, sőt a közelébe sem engedném.

Most 25 éves vagyok, de nem érzem, hogy ez a véleményem valaha változni fog.

Ilyen korban már azért eléggé felnőtt az ember, hogy ez ne változzon, vagy mégsem?