Együttêlni anyòssal,ha nincs annyira jò àllapotban?

Eleinte elég sok szülő azt mondja hogy "ő majd önként megy", de mire elérik a 70-80. életévüket akkorra igencsak meggondolják magukat.

70 felett már jön a demencia is, valakinél enyhébben valakinél gyorsabb ütemben. Nem csak mozgásszervi bajuk lesz a szülőknek hanem a szellemi leépülés miatt agresszívebbek, vitatkozósabbak, ellenkezőbbek lesznek. Még az is aki világ életében "galamblelkű" volt.

Erre érdemes felkészülni, mert nem csak az lesz hogy fáj a mama lába, hanem jönnek a hangulatingadozások, viták, mindenért noszogatni kell még a legalapvetőbb dolgokért is (pl hogy fürödjön meg stb), még akkor is ha ő képes fizikailag egyedül megtenni dolgokat, akkor is majd próbálja másokkal megcsináltatni.

Rohadt nagyot tud fordulni az ember személyisége 70+ -san.

Nem egy ismerősömet "csinálták ki" a viselkedésükkel a szülei lelkileg, idegileg, anyagilag stb.

Még azokat is akik hajlandóak voltak munkahelyet otthagyni a szülők miatt. Mert pl. az idős ember nem hajlandó kisebb de jól felszerelt lakásba költözni, hanem elvárja hogy a gyereke hozzá járjon hétvégente 100 km-ről kertet művelni, tűzifát vágni, bevásárolni és még sorolhatnám.

A kérdezőnek azt tanácsolom hogy próbálja ki és majd az idő eldönti hogy bírja e vagy meddig bírja ezt csinálni. Ami még most "csak" egy fájós láb, később több is lesz. Erre kell felkészülni lélekben.