Történhet olyan,hogy valakiből a párkapcsolat agressziót hoz/vált ki? Tehát először állandó veszekedések, utána kis szünet veszekedés nélkül,tűrés ,próbálkozás a kapcsolat megjavítására, és utána pofonok,törés zúzás és hasonlók mert nem javul semmi?

Persze, de nem úgy fogalmaznék, hogy a "párkapcsolat váltja ki".

Nem a párkapcsolat intézménye általában, hanem ez a konkrét kapcsolat teszi. Másrészt meg nem a külső behatás váltja ki az agressziót, hanem a kezeletlen frusztráció.

Aki traumákkal él vagy nincs konfliktuskezelési eszkoze csam ez, azokbol bármi kihozhatja ezt az énüket.

Parkapcsolat vagy pia vagy akár egy gyerek vagy a sarki kocsmában egy zülledék, bárki vagy bármilyen helyzet ami hasonlithat arra a szitukra amik gyerekként érték traumák.

Ami bekapcsolja nála azt a védekező tamado "gombot", mindenkinel megvan mire ugrik, mitől durran el az agya, akkor is ha méh önmagárol nem is tudja.

Amugy főleg gyerekek hozzák felszinre az emberek sérülésit hogy nézzenek önmagukkal szembe es küzdjék le. Sokan ezert se akarnak gyereket mert a gyerekre kenik ha szétmennek vagy balhéznak..

Nem a párkapcsolat váltja ki, hanem az adott személy saját egyéni kisebbségi komplexusa, bizonytalansága, bizalmatlansága.

20 évesen jöttem ki egy ilyen kapcsolatból 1 év után.

Egyre irányításmániásabb, féltékenyebb, tapadósabb lett. Eleinte csak furcsa megjegyzéseket tett, hogy ne barátkozzak fiú osztálytársakkal mert nem megbízhatók és csak meg akarnak dugni, később már meg akarta tiltani miszerint nem beszélhetek más pasikkal, a következő szint: ne találkozz annyit a barátnőiddel, hossz hatással vannak rád, folyton a pasizásaikról mesélnek, idővel : nem találkozhatsz a barátnőiddel, ha szeretsz velem legyél inkább. Miért kellenek neked mások, nekem csak te kellesz, és hasonló hisztiket nyomott le. Idővel már rendszeresen azzal is megvádolt hogy biztos pasizok, és a barátnők kifogásnak kellenek. Én továbbra is éltem az életem, ő pedig veszekedéseket provokált. Hiába beszéltem vele többször, ideig óráig normális lett, majd folytatta.

Aztán eldöntöttem, hogy nekem ez már nem éri meg, kiábrándultam belőle, szakítani fogok vele. Találkoztunk, de késett a vonatom, és megint megvádolt hogy biztos a szeretőmtől jövök, megcsaltam, azért késtem. Összevesztünk és elment. Másnap hajnalban jött vissza, büdösen, félregombolt inggel, mondom beszéljük meg normálisan a dolgainkat. Kérdeztem miért néz ki úgy ahogy, mi ez az állapot? Elmondta hogy összetalálkozott egy haverjával aki elvitte egy házibuliba, és ott leitta magát és lefeküdt valakivel, és nagyon sajnálja, de engem szeret, az nem jelentett semmit.

Hát, mondtam hogy én nem, mert ez is igazolja, hogy jó döntést hoztam, amikor eldöntöttem hogy szakítani akarok.

Erre felkapta a vizet és felpofozott, én reflexből visszaütöttem, majd felváltva sajnálkozott és üvöltözött velem, hogy én nem hagyhatom el, mindent jóvá tesz, megváltozik, ha elhagyom öngyilkos lesz, és amilyen ronda vagyok úgyse kellek majd a kutyának sem stb stb.

Majd amikor továbbra sem engedtem, ellökött, elestem, ezalatt kiment és rám zárta a szobája ajtaját...mondván majd visszajön ha megnyugodtam és kibékülünk. Elment.

A szoba ablakán szöktem ki. Már a vonaton ültem hazafelé, amikor elkezdett hívogatni. Még vagy fél évig zaklatott, vêgül számot cseréltem, másra pedig nem reagáltam, idővel emailt is cseréltem.

4 évre rá jöttem össze a ma már férjemmel. Pár év múlva a facebookon talált meg az exem, elkezdett írogatni nekem is hogy jöjjünk össze, de mivel visszautasítottam és letiltottam, aztán a férjemnek is, hogy mi szeretők vagyunk🤣 és én érte el fogok válni. A férjem tudott mindent a dologról, hogy elmebajos a pasi meg ilyenek ,így ő is letiltotta. Pár kamuprofilt csinált és onnan is írogatott hogy mi még mindig szeretők vagyunk, régi közös képeket küldött a férjemnek bizonyítékként, mintha frissek lennének, a hülyének csak az nem tűnt fel, hogy a fotókon többször is látszott a 20as szám a szülinapi tortámon🤣 amit anno még együtt ünnepeltünk.

Mindegy. Letiltogattuk, és idővel megunta hála égnek.

#7 a történet idevág, csak úgy értettem, hogy a kérdés megválaszolásához nem volt szükséges ilyen részletesen elmesélni. Inkább az volt a benyomásom, hogy belőled kívánkozott ki.

De amúgy ez volt a mellékes gondolat a hozzászólásomban, a fő üzenet a hűha volt: a megdöbbenésemet akartam kifejezni, hogy milyen emberek vannak.