Mennyire erős szempont, hogy a párod jól keressen? Mi fontosabb ennél?

Vég se olvasom.

A szünet az a vége.

Lett más is.

Bocsánat, de én sem olvasom végig.

Most úgy gondolom, elég, ha az aktuális páromnak van munkája, dolgozik, és nem lopja a napot.

(férfi vagyok)

Hú, te szerintem csak magadat szereted :D

Amúgy gondolom a másodikat válaszd. Hiszen az előbbitől már szabadulni akarsz.

De amúgy ezt ne nekünk kelljen már elmondani neked... Te tudod, mennyire vagy anyagias, hogy még a depressziót is bevállalnád érte...

Húh, ez most borzalmasan anyagiasnak hangzott. Tudom hogy fontos a pénz a megélhetés miatt, de.....

Ha engem csak azért választana egy férfi mert jól keresek és "kell" a pénzem a jó közérzetéhez..... akkor inkább ne válasszon engem.

Egy párkapcsolatban érző emberekről van szó, nem számokról, pénzről....

Nem azt mondom hogy mindenki csak az érzéseire hallgasson, mert tényleg kell pénz a megélhetéshez, de azért mennyire lélekölő ha valaki csak a pénzt látja a másikban vagy a szexet.

Egyébként arra is fel kell készülni, hogy mi van ha egyedül maradsz és úgy kell megélned. Szóval ne a másik pénzét számolgasd hanem a sajátodat elsősorban.

Fontosnak tartom, hogy jól éljünk, anyagi biztonságban, boldogan, ugyanakkor amit leírsz, hogy a kapcsolatban magában hogy érzed magad, amikor hazaérsz akkor mi fogad, feltölt vagy leszív-e a másik ember jelenléte, az bizony legalább ugyanannyira fontos, ha nem jobban.

Mondjuk heti 60-70 órás munka mellett nem lep meg, hogy az exednek (nevezzük nevén a dolgokat) nem volt energiája és kedve még háziasszonykodni is, nekem sem lenne, pedig alapból én is igényes vagyok a környezetemre és szeretek is sütni-főzni. De hát van az a szint, amikor nem lehet, nincs még erre is energiája az embernek. A depresszió is inkább amúgy szerintem ez lehet, hogy stresszes a munkája, sokat vár el tőle, pihenni sem tud igazán, feltöltődni, stb, teljesen kimerül az ember, ha sokáig csinálja ezt a fajta hajtást. Ha elmenne egy évre pihenni és feltöltődni, biztos vagyok benne, hogy az exed is egy olyan ragyogó, élettel teli személyiséggé változna, mint a frissdiplomás kislány, akinek az égvilágon még semmi gondja sincs és nem is nagyon volt. Így könnyű életvidámnak lenni :D És ez most nem kritika felé, ez a normális egy huszonévei elején járótól, ne is érjék bajok és nehézségek még sokáig, de hát nyilván ez nem fenntartható egész életére. Az exed viszont olyan hivatást választott, ami ezzel jár. Neked ez láthatóan nem fér bele, így egyértelmű, hogy ennek így jövője nincs. A gyerekvállalás sem különösebben pihentető, elárulom, de azt hiszem, nem kellek hozzá én, hogy ezt elmondjam, alapból a babázósdi nem arról híres, hogy olyan rettentően kisimultak és pihentek lennének az anyukák mellette.

Viszont ha neked olyan terveid vannak, amihez most több pénz kellene, stabilan, akkor lehet, hogy nem egy pályakezdővel érdemes gondolkodnod. Gyógymasszőrként még akár lehet is sikeres, évek múlva lehet magas bevétele, miért ne lehetne, magán úton mindent jól lehet monetizálni, de az nem egyik napról a másikra történik, miután még tapasztalata sincs. Ha neked nincs türelmed (és főleg: bizodalmad) ezt kivárni, akkor ez is halott ügy. Vagy hát, a másik opció, hogy nem a másik féltől várod a jó világot, hanem keresel valakit, aki hozzád hasonló fizetésből él, és esetleg hasonló munkakörben, vagy legalábbis időbeosztásban. Budapesten multis környezetben elég sok nő van, aki kényelmes, stresszmentes irodai munkát végez, hasonló fizetésekért (én is ilyen vagyok, azért is tudom mondani ilyen határozottan), és akkor nincs meg ez a nyomás rajtad, amit most érzel.

1, dolgozz napi 8órát +a vállalkozás és nem kell nézned a nők fizetését. És lehetsz azzal akit szeretsz.

2, maradj a szakorvossal, vegyetek fel takarítőnőt aztán maradj boldogtalan.

Olvasd végig a kérdésed, szerintem már benne van a válasz. Nem az a lényeg, mi mennyire vagyunk anyagiasak, hanem hogy te milyen életet szeretnél, neked mi az értékrended. Nekem meg nem fordulna a fejemben a pénz miatt olyasvalakivel együtt maradni, akivel se minőségi időt nem tudok együtt tölteni, se a hétköznapok során nem partner, nem érzem magam boldognak mellette, de ez én vagyok.

Viszont ne a HA részre alapozva hozd meg a döntést. Az emberek még fiatalon is nehezen változnak, nem hogy később. Ráadásul ő nem is adta semmilyen jelét, hogy változtatni szeretne, ez kvázi csak a te vágyálmod. Úgy tedd mérlegre a korábbi kapcsolatod, amilyen jelenleg, mert nagy valószínűséggel ez így is fog maradni. Egy esetleges gyerek mindent fog csinálni, csak nem "megjavítani" a dolgokat, nem mellesleg az a véleményem hogy ilyen körülmények közé borzasztó nagy felelőtlenség is lenne gyereket vállalni, az anyagiakon kívül semmit nem tudtok neki biztosítani. Illetve ahogy korábban írta más, az is lehet opció, ha ennyire félsz az anyagi bizonytalanságtól, hogy te leszel a saját sorsod kovácsa és többet dolgozol.

Egy nagy barom vagy, a pénz ennyire érdekel.

Az "exed" meg otthagyhatná ezt a szar melót, csinálhatna magánrendelőt, kevesebb idő, és úgy csinálja, ahogy akarja.

Hú, szörnyen hangzik, amiket leírtál, a hozzáállásod.

Amúgy meg, bocs, bár nem írtad, a vállalkozásodra mennyi időt fordítasz, de tudjuk, hogy lényegesen jobban ráérsz, mint az orvos párod/exed, akkor mégis miért tőle várod elsősorban a főzést, takarítást? Talán azért, mert punci van a lába között? Véleményem szerint az az igazságos egy együttélős kapcsolatban, ha az vállal többet, aki jobban ráér, kevesebbet dolgozik, fizutól, nemektől függetlenül. De egyébként meg nettó 2 milliónál (a kettőtök fizuja kb. összesen) simán bevállalható szerintem hetente takarítónőt hívni, menüzni/rendelni kaját sűrűbben.

A többire nem írnék szívesen, látszik, hogy egyik nőhöz se fűz érzelem, ami egy komoly kapcsolatban azért feltétel lenne, fontosabb, mint a pénz, meg az, hogy kinek jobb picit a segge.