Mit mondanál ha a párod panaszkodna a munkájáról?

A munkájába nem szólok bele, tehát nem fogom azt mondani, hogy mondjon fel, keressen mást, tűrje el, stb. Ezt neki kell eldöntenie, elvégre az ő munkája, karriere, az ébren töltött óráinak a java. Annyit teszek, hogy támogatom, bárhogy dönt is. Együtt mindent megoldunk. Például segítek neki keresni ún munkát, ötletek adok, hogy oldjon meg egy konfliktust, áthidaljuk azt a pár hetet, amíg talál másik állást, ha új szakmát akar tanulni, akkor hagyok neki időt otthon felkészülni a vizsgákra, stb.

A véleményem egyébként mindig kikéri, tehát előbb megbeszéljük, hogy lesz, mint lesz, aztán lép, pl felmond vagy beíratkozik tanfolyamra.

“ A lényeg hogy én annyit mondtam hogy ő éli meg a mindennapokat bent, meg látja a dolgokat. Én csak pár percet látok mikor bemegyek hozzá.

Elmondtam sok előnye van a mostani munkahelyének. Meg hogy hiába mondom maradj ha nem érzed jól magad , csak beteg leszel még emészted magad.”

Akkor lényegében semmi érdemlegeset nem mondtál neki.

Miért akarod annyira a maradásra buzdítani, csak mert van néhány előnye?

“ Nem a maradásra akarom buzdítani csak elmondtam az érveket. De mivel én nem látom át a napjait nem tudok mit kezdeni azon amin ő problémázik úgymond.”

Ez úgy hangzik, mintha nem hinném el neki, vagy pedig pusztán letojod, hogy utálja már. Neked csak az általad felsorolt paraméterek számítanak.

#8

Szerinted nem lehet egyszerre túlterhelt és nem emlékezhet ilyenre?

Tehát egyszerűen nem veszed komolyan a panaszát. Gondolom, te is ilyen paraszt módon gondolkodsz, hogy egész nap csak ül meg beszélget, reszeli a körmét 8 órában, aztán mégis mibe fáradt el ennyire??

Ahelyett, hogy meghallgatnád és támogatnád, még kétségbe is vonod, hogy jogos-e, amit érez.

“ Ez nem baj de amit nem szeretek igyekszem felejteni és a legkevesebbet foglalkozni vele..”

Az ok, hogy mindenki magából indul ki, de azért ne legyél ennyire együgyű. Az emberek különbözőek. Nem szereti, nem hiába panaszkodik. Ennek semmi köze ahhoz, hogy egyes dolgok emlékeztetik valamire, és azt megemlíti.

Támogatást vár tőled, te meg kvázi kétségbe vonod az érzéseit.

Teljesen érzelmi analfabéta vagy. Csak a konkrét, megfogható dolgokkal foglalkozol, mint fizetés, távolság meg egyebek, de az érzelmekkel nem tudsz mit kezdeni.