Azokhoz a nőkhöz szól a kérdésem akik amiatt panaszkodnak hogy a párjuk nem segít nekik a házimunkában. Ti hányszor takarítotok egy héten?

Nem panaszkodom senkire, a jelenlegi élethelyzetemben nem is lenne kire, mert elváltam, én döntöttem így.

Az igényességem, a rend iránti igényem nem a párkapcsolati státuszomról szól, így az nem változik jelentősen akkor sem, ha kapcsolatban élek, ha nem (max a munka mennyisége vagy az időbeosztás, megosztás).

- napi szinten főzés és hideg étkezések készítése, csomagolása

- napi szinten mosogatás valamennyi kézzel, géppel heti kb 2x, konyha napi összepakolása, letörlése (morzsa, edények, munkapult)

- heti 2-3 adag mosás, vasalás, heti 1-2 ágyneműhúzás

- heti 1x porszívózás (közte naponta megy a robot, de az azért inkább csak szintfenntartó), 1x felmosás

- fürdő heti 1x takarítás (csapok, vízkő, kád)

- wc heti egy nagyobb fertőtlenítés, takarítás, 1-2 naponta áttörlés, kéztörlők stb cseréje

- napi szinten többször szellőztetés, napi ágyazás, viráglocsolás heti 2-3

-bevásárlás heti 1x, de több helyen, így időben 2-3 óra pakolással együtt

- kb 2 hetente jutok körbe a bútorok letörlésével, üveg felületekkel, lakkozott, laminált felületek áttörlésével, portörléssel- ez talán lehetne több, nem tudom, igény lenne rá, idő kevésbé

- havonta nagyobb munkák, mint évszaknak megfelelő dekorok pl vagy hűtő/fagyasztó átpakolása, kitakarítása, kuka kimosás kint-bent, évszakonként gardrób átcserélése/kipakolása, beépített szekrényekben rendrakás, áttörlés, selejtezés, kisebb ruhajavítások, ha 2-3-4 db összegyűlik (pl gomb leszakadt, díszítés stb.), cipők, táskák lepucolása, tisztítása- mindezek igény szerint

- nagyobb időközönként tárolók, kocsival kapcsolatos dolgok szerszámok, cuccok rendezése, évszakonként ablakmosás, évente selejtezés (lomok azért nincsenek :)

…nem vagyok OCD-s azért ennyivel tényleg, de mindenkor vállalható, az esetek 90%-ában vendégfogadásra alkalmas állapotok vannak és mellette természetesen értelmes, értékes munkát is végzek, gyereket is nevelek, tanulok is és van időm egy kicsi hobbira, kimozdulásra is.

Nem kell hagyni eligénytelenedni a dolgokat, időnként igenis kell felújítás, háztartási gépek, eszközök rendszeres cseréje is, illetve havonta 1-2x beletolni egyszerre több órányi effortot, mert van, amit nem lehet félórás etapokban egy hétig húzni (pl egy gardróbból kidobálok mindent 20 perc alatt, de visszarakni…)

"akkor nem elvárható hogy minden nap vigyázba állással várja a parancsokat."

Nem a parancsokat kell várni, hanem észrevenni a teendőket és legalább magunk után nem mocskot hagyni és egy alapvető igénynek lenni a rendezett környezetre.

Nem hinném, hogy túl sokan lennének a kényszeresen takarítók.

Nem hiszem, hogy sok olyan ember van, aki minden egyes nap felmosna, porszívózna, ablakot pucolna így együtt. Olyanoknál esetleg lehet ez a helyzet, ahol állat van bent, ha hullajtja a szőrét az után bizony minden nap kell porszívózni. Ez nem tisztaságmánia, sima igényesség.

De ettől eltekintve ha nem is porszívóz valaki minden nap, akkor is akad minden napra valami teendő, ha nem akarjuk hagyni, hogy feltorlódjon és aztán ha 1 nap alatt akarjuk lerendezni, akkor arra tényleg rámegy az egész nap, ahelyett, hogy napi 20-30 percet rááldoznánk folyamatosan. Ilyen apróságokról van szó, hogy ha elhasználsz egy tányért, azt nem otthagyod, hanem 20 másodperc alatt elmosod, esetleg még el is törlöd is visszateszed a szekrénybe. Nem a földre dobod galacsinba a zoknidat, hanem belerakod a szennyes kosárba. Nem hagyod magad után hugyosan-szarosan a wc-t, hanem letörlöd.

És nem a "parancsra" kell várni, hanem önállóan cselekedni. A legtöbb nőnek akinél betelik a pohár pontosan ebből a here viselkedésből lesz elege, hogy mikromenedzselnie kell egy felnőtt embert, mert még az se megy neki egyedül, hogy a legapróbb dolgokat megtegye. Folyamatosan a szájába kell rágni, hogy mondjuk ha összemorzsázza a pultot, akkor söpörje le. És nem, nem a földre, hanem a kukába kerüljön a morzsa. Ez utóbbi már a második dolog amit külön el kell mondani, egy 10 másodperces 2 mozdulatból álló feladathoz.

Ezek a dolgok iszonyat távol állnak a kényszerességtől.

Hetente-kéthetente takarítok (ami a porszívózást-felmosást illeti, ablakot max évente pucolok). A mosogatógépet, mosógépet meg igény szerint pakolom be és ki. Az ágyneműt hetente lecserélem. Úgy nagyjából. Rendet rakni, hogy esténként mehessen a robotporszívó, azt kb 2-3 naponta.

Borzasztóan szalad a ház, de 2 kicsi gyerek és munka mellett nekem ennyire van kapacitásom. Fizikailag és mentálisan is. Néha elmorgok egy "ha én nem csinálom meg, akkor felőletek megehetne titeket a mocsok" jellegű mondatot, amire meg jön a "mondd, hogy mit kell csinálni, és segítek". Nagyon lelkes, köszi, de nekem az kéen, amit a #4 mondott, hogy ne én írjam már a listát, hanem magától lássa meg a saját két szemével, ugyanúgy, ahogy én, hogy bakker nincs már tiszta tányér, lehetne egy mosást indítani, hogy nincs tiszta zoknija, akkor esetleg ki kéne mosni, hogy már csak egy ösvényen tudunk közlekedni a konyha és nappali között, nem ártana rendet rakni, stbstbstb, ezeket miért kell külön szóban kimondanom és megkérnem rá, mintha szívességet tenne nekem, hogy a saját életterét ő is tartsa már rendben? Az más kérdés, hogy a gyerekekkel kapcsolatos teendőkben gyönyörűen kiveszi a részét, valahogy csak a házimunka az, amiben neki alacsonyabb az ingerküszöbe, mint nekem.